Nyugtalan dzsungel

Előszó

Carl Akeley hős volt. A tudomány hőse és egyben egyike a modern világ legkiválóbb, legszebb példáinak. A kenyai és ugandai négerek Bwana Simbának - Oroszlán úrnak hívták. Nem azért, mintha oroszlánokat pusztított volna, mert Akeley akkor használta fegyverét, ha nem lehetett mást tenni. Tudós volt és egyben nagy gyerek - a természet fanatikus rajongója, álmodozója. Ő alapította a világ legszebb természettudományi múzeumának úgynevezett szemléltető tárát. A new-yorki természettudományi múzeum kiállítási termei - világcsodák. Elefánt csordák, gnufalkák, a Victoriatavon fészkelő tehéngémek, Abu Mukubok és az afrikai állatvilág minden számottevő tagja megtalálható, jellemző és csodálatos panoráma keretében, a helyszínről hozott fák, mimózabokrok, elefántfű és bambuszsűrűség között.
Akeley évtizedeket töltött Afrikában. Ott élt, ott dolgozott és oda vágyott vissza. Ott is halt meg, Ugandában, egy felhős, komor alkonyatkor, tábortűz mellett, néger teherhordóinak csendes dalolása közben. Ott temették el, sírján egyszerű kereszt hirdeti azt, hogy volt egy Carl Akeley, aki az utókornak múzeumban örökítette meg a természet kivesző csodáit. Sírja felett átváltanak a vadak és a közelben Akeley legszebb muzsikája csendül fel: a simba, az oroszlán üvöltése. A négerek Bwana Simbáját így búcsúztatja még most is esténként az ugandai ősrengetegben a királyi kedvenc, az oroszlán ...
Akeley társa, élete vége felé - a felesége volt, Jobe Akeley. Úgy követte férjét, mint egy másik világhírű természetkutatót, Martin Johnsont felesége, a kicsi, kövér Osa Johnson. Ez a két asszony Amerikában született, Osa Kentuckyban, Jobe Ohioban. Vissza