Nyugati magyar tanulmányírók antológiája 1987

Előszó

Az antológia szerkesztési munkájának befejezésekor nem mulaszthatom el az olvasó figyelmét felhívni az egy évvel ezelőtt megjelent Nyugati Magyar Esszéírók Antológiája és a jelen vállalkozás közeli rokonságára. Mint annak előszavában, most is emlékeztetnem kell arra, hogy a két antológia szervesen összetartozik. Ez a tanulmánykötet voltaképpen egy nagyobb gyűjtemény - a nyugati magyar értekező próza négy évtizedes terméséből készült válogatás - időrendben második része.
Valamely írásműnek tanulmányként való kezelése éppen olyan önkényes és bizonytalan, mint volt tavaly más alkotásoknak az esszé műfajába történt besorolása. Ezúttal is az olvasó elnézését és megértését kell kérnem, ha ítéletem nem egyeznék a véleményével és némely "tanulmányt" szívesebben látott volna az "esszék" társaságában, vagy fordítva, hiszen az esszéantológiában is voltak bizonyára írások, amelyeknek "illő" helye ez a tanulmányantológia lett volna. Az esszé és a tanulmány helyes különválasztásának máig sem alakultak ki tudományosan megalapozott és mindenki által elfogadott ismérvei. Számíthatunk rá, hogy sokáig eldöntetlen lesz még, valójában mi tekintendő esszének és mi tanulmánynak, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. Az esetek többségében egyéni elbírálás eredményétől függ, hogy mit teszünk az egyik és mit a másik kosárba. Mint egy évvel ezelőtt, most is csak azt ajánlhatom, tekintse az olvas a két antológiát egyetlen műnek és ne aszerint mérlegelje, hogy megnyugtatóan igazít- e el a nyugati magyar értekező próza több, mint negyven éves termésében. Vissza