Nyugati levelek

Fülszöveg

Ha a magyar közvélemény újból meg újból visszatér az elmúlt hetek és hónapok eseményeiért való közvetlen felelősség kérdésére, akkor ez azért van, mert egyszerűen képtelen napirendre térni a béketárgyalások páratlanul kiábrándító és lesújtó látványa felett: afelett a minden eddigi mértéket - különösen a trianoni mértéket is - messze meghaladó felületesség, formalizmus és ötletszerűség felett, amellyel a magyar békeszerződés függő és döntő kérdései végső elintézést nyertek és nyernek.
Ha azt akarjuk, hogy azok a jogosan keserű indulatok, amelyeket a béketárgyalás módja a magyar közvéleményben kiváltott, ne fojtódjanak el és ne forduljanak a magyar demokrácia vitális gyökerei ellen, akkor a béketárgyalások mikéntjével kapcsolatos érzelmeinknek a magyar demokrácia nevében hangot kell adnunk.
Nem a hazai bűnbakok keresésével, hanem magukkal a győztesekkel szemben. Nem szabad visszariadnunk attól, hogy azt a történeti ítéletet, mint az ügyben érdekelt és tapasztalatokat szerzett fél, megpróbáljuk és megmerjük fogalmazni: minél kilátástalanabb a helyzetünk, annál nyugodtabban és bátrabban, még ha pillanatnyilag rossz néven veszik is. A magyar demokrácia fennmaradásának távolabbi érdekei kívánják ennek kimondását, mert nem szabad engednünk, hogy a demokratikus Magyarország államférfiainak hallgatásából egy későbbi suttogó propaganda a "bűnrészesség" rossz lelkiismeretére következtessen. De ezt kívánja a szomszédainkkal való megbékélés érdeke is, mert a békeszerződés száz százalékos teljesítésére irányuló őszinte szándékunkat nem lehet leszögezni úgy, hogy közben a békeszerződésről való őszinte véleményünket magunkba fojtjuk. Az őszinteségnek teljesnek kell lennie. Vissza