Nyugat

Fülszöveg

A Nyugat Irodalmi Emlékmúzeum a Nyugat nagy íróinak kíván emléket állítani. E folyóirat a XX. század elején a magyar szellemi élet megújulásának egyik legfontosabb fóruma volt. Az 1908-ban indult lap kezdettől fogva a korszak legjobb szellemi erőit tömörítette maga köré: a demokratikus és radikális eszméknek, s a korszerű törekvéseknek egyaránt helyet adott. Tevékenysége nagy mértékben hozzájárult ahhoz a szellemi erjedéshez, amely a polgári demokratikus forradalomhoz, majd a Tanácsköztársaság megalakulásához vezetett. A lap eszmei-művészi irányvonalát kezdetben - a szerkesztők közül - elsősorban Ignotus és Osvát Ernő határozták meg. Munkatársait a századelő legjobb írói, kritikusai, publicistái alkották, így mindenekelőtt Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Kaffka Marit, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Schöpflin Aladár, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő és sokan mások. Érdeklődéseinek előterében állt a magyar zenei élet megújhodása, különösképpen Bartók Béla és Kodály Zoltán művészi programjával azonosult. Ugyanilyen aktív támogatásra találtak itt a korszerű képzőművészeti törekvések képviselői is: Rippl-Rónai, Kernstok Károly, Tihanyi Lajos, Márffy Ödön, Kmetty János, később Rudnay Gyula, Szőnyi István és mások.
Az 1920-as években - a forradalmi időszakok elmúltával a Nyugat íróinak többsége eltávolodott a politikai-társadalmi küzdelmektől; a humanitás, a művészi értékek őrzését azonban továbbra is fő feladatuknak tekintették. A folyóirat korábbi munkatársaihoz felzárkózott a Nyugat második nemzedéke: többek között Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Erdélyi József, Gellér Andor Endre. Az 1929-ben elhunyt szerkesztő, Osvát Ernő halála után a folyóirat szerkesztését Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Gellért Oszkár vették át. Ebben az időszakban különösképp Móricz Zsigmond törekedett a folyóirat radikalizálására, hatókörének szélesítésére.
Az 1930-as években a Nyugat fokozódó erővel fordult szembe a fasiszta és háborút törekvésekkel. Ezt a szellemi ellenállást reprezentálja az 1934-es háborúellenes cikksorozat közzététele, Babits Jónás könyve, s más fontos művek. Az antifasiszta-humanista irányvonalat erősítette a Nyugat ekkor fellépő harmadik írónemzedéke: Radnóti Miklós, Bálint György, Halász Gábor, Vas István, Weöres Sándor és társaik. Vissza