Nyugat 1939. szeptember

Előszó

MIÉRT LETTEM MAGYAR?
ÖNVALLOMÁS

Soha nem ért annyi, s váratlan oldalról érkező meglepetés, mint mostanában.
A világ változó, de mégis úgy hisszük, hogy ez a változás valami állandó dolog körül fodrozódik. Mégiscsak kell, hogy végleges és változtathatatlan dolgok is legyenek e világban! Kell valami, amiben még nyugodtan, s gyanú nélkül megbízhatunk! Például én egész nyugodtan, s gyanútlanul bizom abban, hogy ember vagyok, hogy keresztény vagyok, - minden változtathatás, esetlegesség vagy csonkítás nélkül. De, ugyanilyen nyugodtan és gyanútlanul biztam eddig abban is - hogy magyar vagyok! Sohasem kérdve, hogy miért? vagy mi jogon? hiszen ennek magátólértetődősége nem kívánt sohasem magyarázatot.
Most hirtelen úgy ér a vád, mint hátulról kapott fejbekólintás. A vádról Schöpflin Aladár megrázó cikke világosított fel, megdöbbenve és szívdobogva olvastam a súlyos sorokat, a betűk összefutottak szemem előtt, s én szédült zavarban nem akartam elhinni, amit már megértettem: hogy nem vagyok teljes, szabályszerű magyar - hanem csak olyan - asszimilált.
Naiv dolognak látszik, hogy amit mindig tudhattam volna, arról csak ily későn s megleptésszerűen értesültem. De az embert hite és érzelmei alakítják, nem a külszín, vagy a látszólagos tények. Ezt a gyűlöletes kifejezést elég sűrűn hallottam emlegetni mostanában, de mint valami pártnak, vagy átmenő politikai irányzatnak jelzőjét, amihez semmi közöm, s ami rám nem vonatkozhatik, mindig megértés kísérlete nélkül ejtettem ki gondolataim közül. Ma, mikor még az iskolásgyermekek is szakértelemmel politizálnak, én teljesen tájékozatlan maradtam mindenféle politika, s politikai elmélet tudományában. Sohasem érdekelt, a politikát gyermekkorom óta férfiak tudományának, vagy ha úgy tetszik: férfiak játékának hittem. Sohasem akartam törődni pártok és elmélethordozók céltalan izgalmaival, mindig csak a tények érdekeltek.
De ime: itt egy tény, ami nem reálisan felfogható külső eseményből, hanem valami emberi elme anyagtalan elgondolásából támadt. Egy indokolatlan és igazságtalan fikció támadt ellenem! létem lényege, s gyökerei ellen. Vissza