A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Nyugat 1939. július

XXXII. évfolyam 7. szám

Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet a kötetből:

MÉG EGYSZER AZ ASSZIMILÁCIÓRÓL

A Nyugat lapjain Schöpflin Aladár nemcsak Farkas Gyula könyve bírálatában (1939 májusi szám), hanem korábban is (1937 augusztusban)... Tovább

Előszó

Részlet a kötetből:

MÉG EGYSZER AZ ASSZIMILÁCIÓRÓL

A Nyugat lapjain Schöpflin Aladár nemcsak Farkas Gyula könyve bírálatában (1939 májusi szám), hanem korábban is (1937 augusztusban) foglalkozott azon nézeteimmel, melyeket mindennapos tapasztalatok alapján az asszimilációról fejtettem ki. Helyesebben: nem is az asszimilációról, hanem már magyarrá vált, vagy legalább annak tartott németjeink disszimilációjárói. A disszimiláció szemünk előtt lejátszódó folyamat, s aki nem akarja lecsukni szemét, társaságában, rokonságában körülnézve lehetetlen azt észre nem vennie. Mint világos tény, semmi különös meggondolást nem igényel; magyar szempontból egyébre nincs szükség, mint meglátni a tényeket és lemondani arról a, ma még sokfelé hangoztatott, megnyugtató illúzióról: hogy nincs disszimiláció, amint boszorkányok sincsenek...
Nehezebb kérdés az asszimiláció, már csak azért is, mert hosszú története van és e hosszú története folyamán állandó hatással volt a nemzettest alakulására. Már a Farkas Gyula könyvérői írt Magyar Szemle-beli ismertetésemben is felemlítettem, hogy Farkasnak nem állott rendelkezésére az asszimiláció folyamatának pontos ismerete, meghatározása, s hozzátettem, hogy íz nem az ő hibája. A történetünkben a finn-ugor és türk elemek keveredésétől kezdve mai napig folyvást ható asszimilációs folyamat közelebbi megismertetése nem lehet az irodalomnak vagy irodalomtörténetnek ad hoc, alkalmi feladata: ezt a kérdést a modern történetírásnak kellene megvizsgálnia. Addig, amíg ez meg nem történt, nézeteink változékonyak, ki vannak téve egyéniségünk és korunk rezdüléseinek, melyeknek állandóságáról és jövőjéről nem a legjobb véleménnyel vagyok. Schöpflin nézetei között is akad egy-kettő, melyet nem tudok magamévá tenni. Az egyiket Farkas Gyula helyeslően így ismertette a Nyugat mostani, júniusi számában: «Schöpflin igen szépen és megvilágítóan ejtegeti, hogy az asszimiláció a létfentartás gesztusa volt, ösztönszerű védekezés egy nagy nemzeti veszedelem ellen. Mondanom sem kell, hogy teljesen igazat adok neki.» Vissza

Tartalom

Szekfű Gyula: Még egyszer az asszimilációról 1
Sárközi György: Pálffy János emlékezései 4
Schöpflin Aladár: Magyar Néző (Cs. Szabó László könyve) 9
Takáts Gyula: Vers 11
Farkas Zoltán: Vaszary János 12
Pásztor Béla: Vers 14
Justh Zsigmond: Magyarországi naplójából (Közli: Halász Gábor) 15
Jékely Zoltán: Versek 27
Kaffka Margit: Első irodalmi levelei 28
Kis Ferenc: Vers 33
Vas István: Reviczky emlékezete 34
Weöres Sándor: Vers 39
FIGYELŐ:
Schöpflin Aladár: Kaffka Margit síremléke 40
Hunyady Sándor - Kádár Erzsébet: Török Sophie: Nem vagy igazi! 42
Cs. Szabó László: Márai Sándor: Eszter hagyatéka 46
Radnóti Miklós: Kassák Lajos költészete 49
Várkonyi Nándor: Fenyő László lírája 52
Weöres Sándor: Jankovich Ferenc: A viharhoz 55
Jankovich Ferenc: Sárközi György: Dózsa 56
Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle 57
Schöpflin Aladár: Színészekről 60
ŐRJÁRAT:
Halász Gábor: És feltámad a romolhatatlan 63
Joó Tibor: Latin Magyarország 64
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem