Nyugat 1939. január

Előszó

Részlet a kötetből:

MAGYAROK
Illyés Gyula kétkötetes könyve - Nyugat

Egyhelyütt a magyar irodalom sajátos pesszimizmusáról írja a következőket Illyés: «Ez a riadt lüktetés - a különböző idők korszerű dalaiban annyira meglepő hasonlósággal tér vissza, hogy valóban elfogadhatjuk egy olyan időfölötti lény élettünetének, amilyen egy nemzet.» A pedáns történetfilozófus e mondatban kizárólag alkalmas vitaanyagot látna s kifejtené, hogy a történet változó sodrába ágyazott nemzet semmikép sem lehet időfölötti lény. Nem lenne igaza. Ha magyarságunkat, nemzeti létünket Illyés hevével és élményeivel tudná tekinteni, azzal a váddal és vággyal, mely utánozhatatlan sajátja s a térképabroszt is lelkes illattá varázsolja, nyomban elröstellné kicsinyességét. De az idézett mondat nemcsak a nemzetéhez való viszonyát leplezi le Illyésnek, hanem a könyvét magát is. Egész könyvét ez a «riadt lüktetés», a kétségbeesésnek és elszánt reménykedésnek riadt ritmusa élteti. Ez hálózza át a könyv fejezeteit s mint egy bonyolult dallamnak fájdalmas és mégis szép motívumai újra s újra felhangzanak az ítélet és magyarázat szavai a magyarság lényegéről s a magyarság sebeiről. Ez a ritmus átüt a naplószerkesztés korlátain, sőt a szerkezet maga is Illyést a költőt idézi: erre a vakmerő szerkesztési módra két köteten keresztül csak nagy költő vállalkozhatott. Ez a ritmikus hullámzás ismétlődő vezérmotívumaival akár Eldobhatta volna a napló időbeli igazolásait, nemcsak a dátumok És a történet igazolja az újra előkerülő témát, de a mindegyre gazdagabb hang és a magasabbra lendítő erő. Vissza