Nyugat 1937. november

Előszó

Részlet a kötetből:

MAGYAR SZÁZADVÉG
Korszerű akadémiák.

A Duna partján, ahová a polgári városrész nyújtotta ki kicsit ünnepélyes, kicsit feszes, de mindenesetre tekintélyes magánházait, nagy, visszhangos lépcsőházakkal, teremszerű szobákkal, palotákat utánozva, mégis a lakóház önérzetével, az első épületredingótok a díszmagyarok és az igénytelen utcasorok közt, a hatvanas évek közepére felépült az Akadémia massziv, komoly hajléka, a polgári jólét mellé a polgári tudás jelképe. Korszerű volt kívül, a renaissancere emlékezve, amely a pepecselő biedermeier után új, friss stílusizgalmat jelentett, a kezdődő historizmus hódítókedvét, a pompa ábrándját a szürkeségben, de korszerű belülről is, európai látókörű és modern érdeklődésű tudósaival, a lázas külföldet ismertető munkával, amely falai között folyt. Elég végignézni kiadványai lajstromát, hogy meggyőződjünk, milyen rögtönösen és gazdagon vezette át a nyugaton uralkodó szellemi áramlatokat magyar földre, ajándékozott meg a történeti, közgazdasági, irodalmi standardművek fordításaival, amelyek, mondhatnók, máig megalapítói középosztályunk műveltségének, erős kötéseikben, komoly betűikkel hűséges őrzői a tizenkilencedik századnak. Macaulay, Carlyle és Ruskin, Taine, Burckhardt és John Stuart Mill, pozitivizmus, renaissanceizmus, esztéticizmus jelentkezett diadalmas művekben és velük a kisebbek és átmeneti izgalmak; az európaiság minden ideges fodrozódása nyomban tükröződött nálunk. A másik fórum, a kisfaludisták tábora pedig valósággal parcellázta egymásközt az egész világirodalmat, hódítására indult újnak és réginek, naturalista regénynek és hőseposznak, francia parnasszieneknek és angol romantikusoknak. A Budapesti Szemlében nem maradt koreszme megtárgyalatlan, agrárkérdés és szociális reformok, osztályproblémák és a liberalizmus sorsváltozásai ugyanúgy helyet találtak, mint az irodalmi forradalmak ismétlődő hírei; a költő Arany László az angliai földosztó pártról is lelkiismeretesen irt, a politikus Wertheimer Ede a 18. századi francia szalonokról csevegett. A Fővárosi Lapok verset hozott a vezércikk helyén, valamennyi lap egész kis értekezéseket tárcarovatban; az akadémizmus és irodalmi kultúra lehatolt a nagyközönséghez. Mint nagyapáink képei a szakállas arcokból kivillogó fiatal szemekkel, egyszerre öreges és fiatalos volt a szellemi élet, megfontoltabb, hogysem felületes lehessen és élénkebb, hogysem elapadhasson. Vissza