Nyugat 1935. augusztus

Előszó

Részlet a kötetből:

Könyvről könyvre

Az én erdélyiségem. - Szeretném hangerősítővel ismételni a Schöpflin szavait amiket a Nyugat mult számába az erdélyi irodalomról irt. Igen, eljött a nap amikor a kertésznek le kell akasztani fogasáról a nyesőollót. Ez mogorván hangzik, de bók rejlik benne: azt jelenti hogy az erdélyi irodalom kinőtt a dilettántizmusból. Furcsa hogy a magyar kritikus milyen elfogultan, óvatoskodva közeledik még most is az erdélyi Írókhoz. De ahol valami okból nehéz a kritika, ott annál szükségesebb. S aki komoly aggodalommal csügg egy serdülő fejlődésén, nem hunyhat szemet hibáira és veszélyeire.
Igaz lenne, hogy mi, a Nyugat, «nem rokonszenvezünk az erdélyi irodalommal»? Micsoda visszás vád ez! Én a magam részéről soká éltem a «szép Erdély egy messze zugában», közvetlen a régi határ mellett. Magam is egykicsit erdélyinek érzem magamat. A transzilván színek kitörölhetetlenek lelkemből s könyveimből. Minden ami erdélyi, érdekel és izgat. Az uj erdélyi irodalomhoz sok személyes emlék köt; számos iróját szeretem és nagyrabecsülöm. Emlékszem Reményik első verseire; még könyve sem volt akkor és senkisem ismerte; erdélyi irodalom még nem is létezett... Emlékszem az elragadtatásra amivel a Fekete Kolostort olvastam; én irtam róla az első cikket a Helikonban; szegény Dadi még olvasta korrekturában a halálos ágyán, s örült neki... Emlékszem az örömre mikor Tamási Áront megismertem és sikerült útjait egyengetnem...
Igy hát nekem megvan az alibim; cikkeimet amiket az erdélyi irodalomról irtam, az Erdélyi Helikon annakidején épen nem találta ellenségesnek vagy rokonszenv nélkülinek. És mégis igaz az hogy az erdélyi irodalmat én sohasem mint külön, «autonóm» kis literaturát néztem és méltányoltam. Számomra ez az egységes magyar irodalom egy része volt. A Fekete Kolostorban a magyar, sőt európai «kincsesház» nyereségét üdvözöltem, a székely «helyi színekben» a magyar szellem színskálájának gazdagodását. Az első cikk amit az erdélyi irodalomról (ezt is ép a Helikonban) irtam, a regionálizmus túlzásaitól és veszélyeitől óvott. Vissza