Nyugat 1934. augusztus 1-16.

Előszó

Részlet a kötetből:

Könyvről Könyvre

Válasz egy levélre. - Tisztelt uram, bele kell nyugodnom hogy önnek súlyos kifogása van az Európai Irodalom Története ellen. Csakugyan, a középkori irodalom ismertetésének ebben a könyvben szokatlanul nagy hely jutott. Ami «bizonyára értékelés», s ami önt «valósággal meghökkentik Nem csinál titkot belőle hogy könyvem e részét bizonyos gyanakvással olvasta. Nincs-e itt «világnézeti reakció»? ön «nem sok középkori könyvet forgatott». Modern ember lévén, egyéb dolga is van, mint «megemészthetetlen s élettől idegen» eszmékkel tölteni agyát. Manapság úgyis elegen akarják visszahozni a középkor «borzalmait és sötétségét». Nem kénese az íróknak inkább minden erejükkel küzdeniök a sötét századok rehabilitálása ellen?
Tisztelt uram, a rehabilitálásra nincs szükség. A «sötét középkor» oly frázis amellyel a modern történettudomány leszámolt már. S ami a «borzalmakat» illeti: mit vethet a mi korunk a középkor szemére? Mikor a legfantasztikusabb középkori rémregény titkai is eltörpülnek már... Azok mellett például, amiket egy mai municiógyár valamelyik alkalmazottja tudhat, s amiket talán halálbüntetés terhe alatt tilos neki elárulni. Nem törhet-e ki bármely napon az öldöklés? Micsoda ártatlanság van biztosítva a legválogatottabb háborús kínhalál ellen, még ha nő vagy gyermek is? S gyilkosság, elnyomás, inkvizíció nincsenek-e a békében is napirenden? Nem is valami vallás vagy isten nevében, hanem bevallottan a puszta gazdasági és faji érdekekből...
S mindez a kor hivatalos világnézetének legteljesebb szentesítésével! A középkor kényurai előtt legalább elméletben állt valami korlát vagy szentség. Az ököljog csak gyakorlat volt, nem elv. Azon a sokatemlegetett « sötétségen» át ész és szellem presztízse érintetlen fényben ragyogott. Senkisem hirdette hogy az erő előbbre való a jognál, s az «élet» és ösztönök az értelemnél és erkölcsnél, ön azt írja: «barbár kornak csak barbár irodalma lehet». Igaz ez? Ha igaz: akkor milyen irodalom képzelhető a mi, mai korunkban? Olyan amilyen tényleg létezik. Barbár irodalom; dehát ez ma már majdnem dicséret. Vissza