Előszó
Móricz Zsigmond nemrégiben írt egy elbeszélést. «Barbárok» a címe. Kevés ily remeke van az elbeszélő művészetnek. Nemcsak nálunk, hanem más irodalmakban is. Most meghatottan és zavartan gondolok erre a munkájára, mely még az ő gazdag életművéből is kiemelkedik, mert ezúttal meggyőződésem egész hevével pörbe kell szállanom vele, azzal a tanulmányával, melyet «Arany János írói bátorságá»-ról a Nyugat karácsonyi számában tett közzé. Itt jórészt Az elveszett alkotmánnyal foglalkozik. Többek közt ezt mondja:
«Aranynak ezt az első művét nem ismerte senki. Az irodalomtörténet úgy tett vele, mint Petőfi Apostolával, kijelentette róla, hogy rossz vers s ezzel a vakság homályát borította rá. Kortársai soha nem említik. Aranyt, akit valósággal bálvánnyá építettek ki, megtisztították ettől az ifjúkori szeplőtől. Tudtommal senki se vette a fáradságot, hogy Az elveszett alkotmányt komolyan végigolvassa. Hogy kiválogassa a szemétből az aranyat.»
Erre ő vállalkozik. Mindenekelőtt megföllebbezi az egyik bíráló, Vörösmarty megjegyzését, aki a pályaművekről - nemcsak Aranyéról, hanem általában, - a római irodalom kései hanyatlására célozva azt mondotta, hogy «a nyelv és a verselés ollynemű, mintha már irodalmunk vaskorában élnénk.» Ő más véleményen van. Bámulja az elmés, festői hexamétereket s a «megdöbbentő, bátor, blaszfémikus humort.» Csodálkozik azon, hogy az ifjú költő egyszerre lép elő a közélet éles bírálatával, hogy karikásostorával végigvág a megyei nemeseken, a parasztgyilkoló földesurakon s szinte a lázításig merészkedik, hogy hangja «korunk szociális és tiszta emberi hangja», hogy mindenkit megelőzve elsőül hozza «azt a szociológiai szemléletet, amely csak most, száz év mulva nyert polgárjogot Magyarországon.» Váltig fájlalja, hogy Arany nem folytatta ezt és így, mert «az akkori irodalom megijesztett vezetőrétege» nem biztatta többé s ő visszavonult, többé nem is hallatta véleményét, állást korszerű kérdésekben sohase foglalt, ami - ebből se csinál titkot Móricz - kárára van költészetének. Szerinte Az elveszett alkotmány Arany legderekabb, legkülönb műve.
Vissza