Nyugat 1925. február 1.

Előszó

Részlet a könyvből:
Most harmincöt-negyven éve, a nyolcvanas évek vége felé, mikor Magyar Miska olyan ember lett, ki a könyvet igenis megszerette, s mindenesetre olyan új, városi nemzedéke sarjadt, melynek számára érdemes volt idegen könyvet hozatni s magyar könyvet kiadni: a budapesti Révai Testvérek cég a hatvan éves Jókaitól a tizennyolc éves Bródy Sándorig majd az egész magyar novellistikának kiadója lett. S amily lelkes, olyan okos kiadója, ki jó bort mért, de tudta, hogy jó bornak kivált elkel a cégér, s nem sajnált sem ügyeskedést, sem fáradságot, hogy a jó könyvet belopja a közönségbe, s hódítson számára olyan réteg olvasót, mely addig nem ment volt vásárló számba. Például: a serdülő ifjúságot, a cég akkor adta ki Jókai egyik legjókaibb regényét, «A lőcsei fehér asszony»-t s füzetesen adta ki - s magammal együtt bizonyára sok diák volt akkor Budapesten, ki zsebpénzét markában szorongatva, kéthetenkint izgatottan fordult be a váci-utcai kis könyvesbolt ajtaján, hogy a boldogító új füzetet magához váltsa és rántsa, az utcán tenyérélével vágja fel, s még azon hazamentében járva elolvassa. Így olvashatták két nemzedékkel elébb London utcáin az ottani fiúk az imádandó Boz-Dickens regényeinek füzeteit, azzal az úszó, lebegő, sütkérező érzéssel, hogy nincs aki így tudna szivükhöz szólni, mint ez az édesszavú ember.
Akkortájt támadt Révaiéknak az a gondolatuk, hogy jó könyvekkel szorítsák le a ponyváról is a ponyvairodalmat, és legjobb írókkal irassanak a nép számára olvasnivalót. Ez a vállalkozás nem vált be, mert, mint most látom, hamis nyomon indult volt; a népnek nem nép számára írt könyvek kellenek, hanem könyvek, amiknek olvastára úrnak érzi magát, csakúgy, mint ahogy az ifjúságnak sem ifjúsági könyvek kellenek, hanem, teszem, éppen Jókai-regények, mik felnőtti ábrándokba ringatják. Ezzel máris érintettem a Jókai örökkévalósága titkát, csak elébb megemlítem, hogy a Jó Könyvekbe - ez volt gyűjtőcíme is a Révaiék ponyvavállalatának - nem kisebb íróval, mint Mikszáth Kálmánnal, nem kisebb Íróról, mint Jókai Mórról írattak Révaiék verses népmesét. A mesének az volt a címe, hogy: « Jókai Mór, vagy: a komáromi fiú, ki a világot hódította meg» - s már ez a cím is hamis volt. <Mint, mellesleg mondva minden, mit ez a túlságosan okos ember később, az ő Jókai-életrajzában, Jókai Mórról túlságos igazat írt. Ha Jókainak az ő valóságos élete lett volna az élete, akkor már húsz éves korában főbe lőhette volna magát.> Mert Jókai ugyan bizonyos fokig csakugyan meghódította a világot, de hogy meghódította s ahogy meghódította, abban semmi sem volt Jókaiból, s ahhoz kevés köze volt Jókainak. Vissza