Nyugat 1922. március 1.

Előszó

GOETHE ÉS TOLSZTOJ
Századunk elején élt még Weimarban egy férfiú, névszerint Julius Stöterer és foglalkozására nézve tanár, aki még diákkorában, mint 16 éves gimnázista egy fedél alatt lakott dr. Eckermannal, mindössze néhány lépésnyire Goethe házától. Egy iskolatársával együtt, akivel megosztotta szobáját, Stöterer gyakran szívdobogás közepette leste el a néha ablakában ülő aggastyánnak felcsillanó alakját és árnyát. De hajtva a kívánságtól, hogy egyszer egészen közelről és alaposan megnézhessék, lakótársukhoz, a famulushoz fordultak az ifjak, és nagyon kérték, szerezze meg valamiképen számukra ezt a kegyet. Eckermann természeténél fogva barátságos volt, a fiúkat egy nyári napon bebocsájtotta valamely hátsó ajtón a híres ház kertjébe, s itt állottak most már elfogódottan és várták Goethét, aki azután nagy ijedelmükre csakugyan meg is jelent: világos házi kabátban - alkalmasint ez volt a flanell hálókabát, amelyről tudunk - itt sétált ez órában és amint megpillantotta az ifjakat, hozzájuk lépett, megállott előttük, a kölni víz illata érzett rajta, keze természetesen a háta mögött, hasát kidüllesztette és városatyai ábrázatával, mely mögé, amint hitelesen tanúsítják, zavarát rejtette, nevüket, kívánságukat tudakolta - valószinűleg mindkettőt egyszerre, ami, ha csakugyan így történt, ismét igen szigorúan hatott és alig lehetett reá válaszolni. Miután pedig dadogtak volt valamit, az öreg úr tanácsolta, hogy legyenek szorgalmasak a tanulmányaikban, és ezt úgy értelmezhették: okosabb, ha nekiülnek a tanulásnak, mint ha szájukat tátják itten - és tovább ment. Vissza