Nyugat 1917. julius 16.

Előszó

Részlet:

A Sapho üdvözlése
Most megjelent magyar fordításban Daudet Alphonse híres regénye a Sapho. Nagyon melegen kivánom üdvözölni. Ez egy nagy öröm. De vajjon még mit lehet mondani erről a csodálatos könyvről? Hiszen mindenki ismeri. Még azok is ismerik, akik sohasem olvasták. Mindenki ismeri hallomásból. És mindenki benne van aki szeretett és szenvedett. Mindenki ismeri úgyszólván ösztönszerűleg és öntudatlanul. Olyan permanens kapcsolata van e könyvnek a mi életünkkel és sorsunkkal, mint a törvénykönyvnek. Az ember benne él a törvényekben és a törvények között él az ember, mégha a színét se látta soha egy büntető-kodexnek és a törvények is benne élnek az emberben. A Sapho a mi életünk és a mi életünk a Sapho. Olthatatlan vonatkozásokkal vagyunk lekötve minden egyes lapjához és minden egyes lapja a mi szivünktől véres. Ez egy fájdalmas könyv, mégha, amint föntebb mondtam, öröm is nekünk! Ez egy kegyetlen könyv. Ez a biblia. Ez az Ádám és Éva igazi regénye. Ez az első és utolsó emberpár authentikus regénye. Ez a mi életünk phanérogame virágzása - aki tudja, hogy ez mit jelent! A nőhöz való hajlandóságunk, vonzalmunk és csatlakozásunk egész nagy és igaz sebhordozása ez a könyv, ragyogóan feldiszítve szomorú nemiségünk nyomorával. Még sokat tudnék mondani erről a könyvről. Ez a szerelmi élet martirológiája, ezt is mondhatnám. Vissza