Nyugat 1913. julius 1.

Előszó

Részlet:

A nemzeti és nemzetiségi kérdés
A következő fejtegetések bázisául azt a könyvet veszem, melyet Jászi Oszkár »A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés« cím alatt írt. Ez eljárásomnak oka nyilván nem az, mintha ugyanazon conclusiókhoz törekednék, mint amelyeket Jászi keresett és talált, hanem épp ellenkezőleg: miután méltányoltam intencióit s felismertem mint a korszellemből kilövellőket nézeteit s követtem a rendszert, mely szerint a kérdést tisztázni, sőt törvényekbe foglalni óhajtja: más conclusiókhoz jutottam el. Nem mindenben, de épp sok fontos és aktuális kérdésben is: neki pl. az ir történet azt bizonyítja, hogy nem lehetséges erőszakos asszimiláció, nekem meg az, hogy lehet persze az erőszak győzelmi után a taktika változik s miután az ir nyelv a versenyt az angollal feladta, már jöhettek és jöttek a home rule-el a liberálisok. <Csak az a kérdés marad hátra, hogy vonszolhatják-e az autonóm irlandiak az ir nyelvet mesterségesen megint előtérbe, az ily ideológiákból kiugratott tendenciák a materiálisoknál sokszor sokkal nagyobb erőt tudnak kifejteni és bár nagyon is múló természetűek, múlékony életüket és hatalmukat intézményekkel és epigonneveléssel néhány száz évre gyakran conserválni tudják.> Később minderről bővebben, valamint arról is, hogy mért tartom a városok asszimilációját aránylag jelentéktelen és megbízhatatlan tünetnek, míg Jászi az asszimiláció legfontosabb tényének tartja. Ez a nézeteltérés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyarosodás tényeit, esélyeit és eszközeit is máskép itéljük meg. Vissza