Nyugat 1911. julius 16.

Előszó

Részlet a könyvből:
A hozzánemértés kultusza
A magasabbrendű lényeknek különböző szerveik vannak arra, hogy életfunkcióikat elvégezzék. Minél alacsonyabb fokon van valamely lény, annál kevesebb szerve van. Vannak egysejtű állatkák, amelyek összes életszükségleteiket egyetlenegy szerv segedelmével végzik el. Ugyanez tapasztalható a társadalmakban is.
A fejlettebb, magasabbrendű társadalomban a különböző foglalkozásoknál különböző ahhozértő emberek állanak. Így volt ez az arisztokratikus társadalomban. Bíró, tisztviselő, katona, politikus, pap nem akárki lehetett, hanem csak bizonyos emberek, akiknél a hivatal úgyszólván apáról-fiúra öröklődött. Ez a mód lehetővé tette, hogy a nép kormányzását ahhozértők végezzék.
A demokrácia megszületése óta fölfordult ez a rend. A demokratikus társadalomnak ugyanis az a lényege, hogy benne a nép mindent önmaga akar elvégezni, A különböző szerveket eggyel, önmagával szeretné helyettesíteni. Ez a célja már majdnem sikerült. Még nem is oly régen - a születési előjogok eltörlése után - a vagyon biztosított helyet a törvényhozás házában. A vagyonos ember okos ember, mert ha nem is ő szerezte a vagyonát, de ha meg tudta tartani, ez már világos észre vall. Aztán meg a vagyonosnak sokkal több érdeke van a helyes kormányzásban, mint a szegénynek és így logikus, hogy a kormányzást ő végezze. De mert logikus, a demokrácia sietett eltörülni a cenzust és ma már egyenlő, általános és titkos választójog útján választják a törvényhozókat s ezáltal kiküszöbölték onnan azt a hozzáértést, amelyet a vagyon képvisel. Ez már majdnem tiszta demokrácia. Teljesen tiszta demokrácia uralom akkor lenne, ha a nép közvetlenül maga hozná a törvényeket; most azonban még megbízottakat, képviselőket nevez ki maga helyett.
Sajnos, ez nem sokat segít a bajon. Mert hogyan történik ez a kinevezés és kiket nevez ki a nép? A nép tudatlan, műveletlen, nem ért semmihez. Csak a demokráciának van tudatában és ennek lényege az egyenlőség. Nem szereti tehát sem a mesterséges, sem a természetes egyenlőtlenséget. Nemesség, örökség, monarchia, születés, családi tradíciók: ezeket a mesterséges egyenlőtlenségeket már széttörte. De nem tűri meg a természetes egyenlőtlenséget sem: a kiválóságot, a rátermettséget, az okosságot, a tudást. Ezek mind ellenkeznek az egyenlőség elvével, ennek következtében nem tűrheti meg a nép. Hát kiket tüntet ki kegyével? Vissza