Nyomtatott betűvel, felvilágosító szóval a munkáshatalomért (minikönyv)

Előszó

Nehéz röviden és tömören szólni. A tömörség növeli a szavak súlyát, s a hozzáértés, tájékozottság mellett nagy belső fegyelmet is követel. Nagy gond volt tehát ennek az apró könyvnek a megszerkesztése.
A választott téma csak növeli a feladat súlyát: bemutatni a nyomtatott szó szerepét a haladásért, a munkáshatalomért folytatott harcban. Igaz, hogy azoknak is igen gyakran takarékosan kellett bánni a betűvel, a papírral, akik e harcot véghezvitték. Kis terjedelemben, sokszor röplapon néhány sorban kellett nagy gondolatokat világosan, mozgósító erővel megfogalmazni.
A nyomtatott szónak nagyon nagy a múltja hazánkban. Hess András budai nyomdájában 500 évvel ezelőtt készült el az első Magyarországon nyomtatott könyv: a Chronica Hungarorum. 1473. június 5-én látott napvilágot ez a kötet, alig két évtizeddel azután, hogy Gutenberg műhelye megkezdte munkáját. Franciaországban az első könyvet 1470-ben készítették.
Különös oka lehet annak, hogy Magyarországon ilyen gyorsan felismerték, milyen nagy hatalom a betű. Ezt feltárni - a történészek dolga. Arra azonban már bőven vannak bizonyítékaink, hogy újabbkori történelmünkben minden, a függetlenségért, szabadságért, kultúrájának ápolásáért harcoló nép milyen határozottan ragadta meg ezt a fegyvert. Ugyanezt tette a magyar munkásosztály is. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a Munkások Újsága 1848. november 28-i számában közzétett levelet, amelyben a következő mondatok állnak: "Barátim, a ti munkátok most legnagyobb fontosságú a hazában: ti hazánk szabadságának fenntartásában egyenlő jutalomra érdemesültök azokkal, akik a csatasíkon a ti műveitek által vívják ki a győzelmeket; ha ti fegyvert nem szolgáltattok, nem küzdhetnek, nem győzedelmeskedhetnek." A levelet szerzője így írta alá: Táncsics, munkástársatok.
Milyen szép neve volt annak a munkás újságnak - Arany Trombita -, amely 1869. augusztus 28-i számában az Általános Munkásegylet első pesti tömeggyűléséről, s az azon elfogadott programról tudósított. Külön nagy története van a Népszavának, amely első száma száz évvel ezelőtt jelent meg. A nyomtatott szabad szó új fejezetét jelentette 1918. december 7-e, amikor az első kommunista lap, a Vörös Újság megjelent Magyarországon. Mint e könyv is tanúsítja, a magyar parasztság és értelmiség orientálásában is fontos szerepe volt a sajtónak.
A nyomtatott szó jelentőségét természetesen nemcsak a haladó nép hatalmáért harcoló erők ismerték fel, hanem a haladásellenes, kizsákmányoló osztályok is. Nemcsak a cenzúra egyidős a nyomtatott szóval, hanem az önkény, a terror eszköze is azokkal szemben, akik a felvilágosító eszméket leírták, kinyomtatták, terjesztették.
Ezért vált valóságos harccá ez a küzdelem, mert nemcsak a tudatlanság, a belenyugvás ellen kellett fellépni, hanem szembe kellett szegülni mindazokkal, akik belé akarták fojtani a szót az igazságot hirdető emberekbe.
Ha végigtekintünk a felvilágosodásért folytatott harc e történetén, azt tapasztaljuk, hogy fegyvertárában mindenfajta eszköz szerepel. A hírlapokról már szóltunk, ugyanezt mondhatnánk a különböző kiadványokról, könyvekről. És nem lehet nem megemlíteni a sokszorosított, s olykor kézzel írt röpiratokat, röpcédulákat, amelyek nagyon kis példányszámban jelentek meg, s szavuk mégis eljutott oda, ahova kellett, visszhangjuk messzehangzó volt. Emlékezzünk csak arra, hogy a fasizmus, a második világháború legsúlyosabb éveiben például 1942. március 15-én milyen hatalmas tömegek hallgattak a Kommunisták Magyarországi Pártja hívó szavára.
Mi a titka annak, hogy a munkások szava ilyen nehéz körülmények között is riadó gyanánt verte fel az elnyomás csendjét? Az, hogy ez a szó az igazságot mondta ki! Ez a legfőbb tanulsága annak a küzdelemnek, amely a nyomtatott és kimondott szóval folyt a munkáshatalomért. Manapság is szavak, mondatok millióit írják le, nyomtatják ki és mondják el naponta szerte a világon-, különböző célok érdekében. Korunkban tengernyi információ zúdul az emberre. Ezen belül még mindig mérhetetlen mennyiségű az olyan, amely félre akarja vezetni a népeket hazugságokat akar terjeszteni, uszít, rágalmaz. Nem mondhatjuk, hogy a mérgezett szavak már hatástalanok. De ugyanakkor nyugodtan állíthatjuk: az emberiség felnőtt, s egyre inkább felismeri az igaz és hamis szó közötti különbséget, felismeri, ki az, aki érte, s ki az, aki ellene harcol.
Hazánkban, mint mindenben, e harc történelmében is a felszabadulás döntő fordulatot jelentett.
Ma a nyomtatott betűvel, a felvilágosító szóval a szocializmus teljes felépítéséért harcolunk. Azért, hogy népünk öntudatos, művelt legyen, ismerje jól, hogy miért dolgozik, kedvét lelje és értelmét lássa alkotó munkájának, amelyet hozzáértéssel és örömmel végez.
Nagyon szép jelképe volt a magyar könyvnyomtatás kezdete félezer éves jubileumi ünnepségének, hogy éppen akkor hirdette meg a Hazafias Népfront az Olvasó Népért mozgalom minden eddiginél nagyobb kiszélesítését. Legfontosabbnak tartjuk olyan szemléletet és közgondolkodás kialakítását, amelyben a becsülés és önbecsülés egyik eleme, fontos tényezője: ki milyen viszonyban van a könyvekkel. Nem fejeződött be tehát annak a küzdelemnek a történelme, mely a nyomtatott betűért folyik.
El akarjuk érni, hogy minden emberhez eljusson a szabad, az igaz, a szép szó.
1973. október
Kállai Gyula Vissza