Nyomok a homokban

Fülszöveg

Minden művelődési, művészeti intézmény - alapításától, születésétől kezdve rendkívüli módon hasonlít az élő emberi lényre.
A magatehetetlen, szeretetre és figyelemre, önzetlen áldozatokra szoruló újszülöttnél a még sehova pontosan nem néző tétova tekintetet lassan egy értelmes és bogarában már elkötelezett, a világra rövidebb-hosszabb ideig mereven, majd pásztázó, kutató, kérdező, csodálkozó szempár tekintete, figyelése váltja fel.
A szavak csak később következnek, ahogyan a mozdulatok - a tudattal szinkrónban - meglelik az egyensúly sokrétű csodáját.
És ez létfunkció a fejlődés pontosan meghatározott ütemében - egész a hanyatlás végső határáig tart.
Nos, ahogyan Gál József erre a teremtődő, élő, eleven lény (alkat) gyarapodására emlékező sorait olvassuk, ahogyan az „apa" gondos odafigyelését, szerető támogatását szerény szavakba foglalja és azokat értékes fotókkal és a művésztelep tulajdonát gyarapító alkotások felvételeivel mesterien feldúsítja, megilletődve gondolunk arra, hogy nagy missziójában segítségére kellene lennünk.
A teremtés példájának hittel, bizalommal és szeretettel való feltétlen követése az, ami a mindenkori embert átsegítette a legszörnyűbb megpróbáltatásokon, az öldöklés, rombolás hosszabb-rövidebb ideig tartó, de mindig mérhetetlen károkat okozó poklán.
És a Szabadka-környéki homokvidék nyugati pagonyain (itt: progon, magyarul: üldözés!) a balkanizmus Európa szíve felé gyors gyűrűzését, terjedését ékesen bizonyító szeméthalmokon, hulladék-hegyeken túl - Gál Józsefnek és nejének hála, a teremtő szellem otthonra talált.
A Bucka-Gányó Művésztelep mára történelmi találkozóhelye lett az emberek egy (nagy!) részében kialakult - lelket és szívet egyaránt csonkító határokat bátran lebontó multikulturális szellemnek.
Gál József könyve - főleg az utóbb, fentebb lejegyzett gondolatok értelmében kér - nem a politikai hanem a civilizációs távlatokban gondolkodó nagyközönség előtt helyet, teret, figyelmet.
Deák Ferenc Vissza