Előszó
Két év szünet után ismét kézbe vehető a Nyomdász kalendárium. Ez a kiadvány akár jelképként is felfogható: régi hagyományok mentén haladva nyomdászokról nyomdászokhoz szól. Mielőtt belefogtam, több helyen is érdeklődtem, hogy miért maradt abba a kiadása? A válaszokban a mostanság jellemző szűkös anyagi helyzetre való hivatkozást, a szervezőkészség, pontosabban az azt felvállaló személy hiányát véltem felfedezni. De mondták, ha úgy gondolom, akkor csináljam! Voltak, akik biztosítékot kértek a kiadás sikerére előre... (a mai vállalkozói világban, jó közelítéssel, csak valószínűsíteni lehet). Találkoztam olyanokkal is, akik fanyalogva kétségbe vonták e kiadvány hasznosságát, sőt azt bizonygatták, hogy veszteséges, de voltak olyanok -és tessék figyelni: ők voltak sokkal többen -, akik örültek a kalendáriumnak, jó gondolatnak vélték, hogy mostanában egyáltalán megjelenik még ilyesmi a nyomdászok között. Utóbbiak adták az erőt, biztattak, hogy legyen folytatás. Voltak, akik arról szóltak, hogy az elődök! Persze, hát éppen azért, mert voltak elődök, akik néha a mainál sokkal nehezebb körülmények között is úgy gondolták, hogy érdemes csinálni! Meggyőződésem, hogy a mai elüzletiesedett, szinte mindent pénzzel mérő, átpolitizált, egymásra kevésbé odafigyelő világunkban is érdemes a nyomdászokhoz, a szakmához, egymáshoz szólni. Ilyen vegyes benyomásokkal fogtam munkához. Itt köszönöm meg mindazoknak, elsősorban a szerzőknek, akik írásai és gondolatai nélkül nincs tartalom, köszönöm mindazon kollégáknak, alapszervezeteknek, akik előrendeléssel segítették a kiadás sikerét, köszönöm azoknak a nyomdászoknak és nyomdáknak, akik munkájukkal, hirdetésükkel anyagi támogatást nyújtottak, akik nélkül nem született volna meg ez a kalendárium. Kedves kollégám! Amikor lapozgatod e kalendáriumot, remélem, nem csalódsz benne és bennem. Szakszervezeti kiadványként adatbankra is lelsz, de azon túl is, reményeim szerint mindenki talál számára érdekes olvasmányt, néhány értékes gondolatot!
Vissza