Nyomdász Évkönyv és Uti Kalauz az 1913. évre

Előszó

Részlet a könyvből:
Az év története.

Az 1862-ben alakult Általános Nyomdász Segélyző Egyesület képezte alapját az anyaegyesületnek és igy az egész mai nyomdászszervezetnek. Bár már 1848 julius 1-én is alakult egy hasonló célú nyomdászegylet, de ez a forradalmi eseményekre bekövetkezett abszolút uralom alatt 1853 március 1-én feloszlattatott és igy valójában csak 1862-től számithatjuk a magyarországi nyomdászszervezet történetét. Ami azelőtt történt a nyomdai munkásság munkaviszonyainak rendezése érdekében, az inkább csak ötletszerű volt, mely mélyebb nyomokat nem igen hagyott maga után. Az 1862-ben alakult segélyző-egyesületet követte 1866-ban a külföldről visszatérő osztálytudatos nyomdászsegédek által alakitott önképző-egylet. E két egyesület 1876-ban fuzionált és ebből keletkezett a mi hatalmas, erős és nagyon találóan anyaegyletnek nevezett segélyző-egyesületünk.
Ennek az ötven évvel ezelőtt alakult nyomdászegyesületnek és az egész modern magyarországi nyomdászszervezetnek félszázados ünnepét ültük meg 1912 szeptember 30-án a Népopera óriási helyiségében, melyet zsúfolásig megtöltött az öntudatos nyomdai munkásság és a meghívott vendégek serege.
A nemzetközi szolidaritás fényes bizonyságaként ott láttuk a diszgyűlés elnöki asztalánál a nemzetközi nyomdásztitkárság képviselőjét, az osztrák nyomdászszövetség elnökét, a francia könyvmunkások országos szövetségének elnökét, a horvátországi nyomdászegyesület titkárát és az alsóausztriai nyomdászegyesület elnökét és alelnökét. Mig a legtöbb európai ország szervezett nyomdászsága levélben vagy táviratban küldte el üdvözletét.
A díszgyülést hat napig tartó tanácskozás előzte meg, mely szervezetünk beosztásának megfelelőleg három egymástól formailag különálló kongresszusból állott, de mindhárom kongresszuson az egységes nyomdászszervezet kiépítéséről, ennek megerősítéséről tanácskoztak az ország különböző részeiből összesereglett küldöttek. Vissza