Nyitva van az aranykap(E)u, vinnék-hoznék rajta (dedikált példány)

Előszó

Nálam jobban talán senki nem sajnálja, hogy ez a kötet nem azon melegében kerülhetett nyomtatásba, amikor íródott. De sok hit- és ígéretszegés kísérte utamat, csak egy év alatt is. Mind a finanszírozás, mind a kiadói akarat tekintetében. (Ez sem egészen így működne a nyugatabbi EU-s társadalmakban.)
Míg végre ennek a Kiadónak a vezetője, beleolvasva az anyagomba, egy gyönyörű mondat után igent mondott, azaz vállalkozott a kiadására. Ez nem csekélység, tekintve, hogy „elsőkönyves" vagyok. És sok sikeres (videofelvétel által is rögzített) estem ellenére sem lettem ismert Hazámban, újra itthon töltött tíz évemben sem. (Nem biztos, hogy csak az én hibámból, de ezt döntsék el Önök, bár e könyvhöz ének-CD-t mellékelni most nem tudok.)
És igaz, hogy az EU-ba történő belépésünk alkalmával tartott „NAPKAPU" előadásom szövege adja e kis kötet gerincét, de ezt kibővítettem honi észrevételeimmel, 2004 augusztusig, naplószerűen tovább írva azt. A folytatás egy újabb kötet. 2005 tavaszától már a Magyar Világ című hetilap hasábjain írom, két rovatban is.
Tehát ez a könyv igaz ugyan, hogy tavalyi történéseket rögzít, de talán érdekes dolog visszapillantani a kezdetekre. Hozzájárul még reményeimhez,- miután én semmiféle kitüntetés, ordó, vagy díj várományosa nem leszek, nekem eddig is az Önök esténkénti tapsai és telefonhívásai jelentették a kitüntető elismerést - hogy hozzáillesztik e meggyőződésből és tapasztalatokból írt kis könyvet is az énekes-, verses műsoraim sikeréhez. Ha így lesz, - előre is köszöni, mert „belföldi emigrációjában" ez igen jól esne;
Tilly Gabriellának Vissza