Nyitott szemmel 2009/2.

Előszó

Tettesek és áldozatok
Nem szükséges hangoztatni: nagy a baj! Mindannyian érezzük a saját bőrünkön és pénztárcánkon. A családok és munkahelyi kollektívák körében szinte tapintható a feszültség: felháborodottak és dühösek vagyunk. Nem mi okoztuk a válságot, akkor miért mi igyuk meg a levét? A válság által felkorbácsolt érzelmi hullámok elragadják az eddig békés fogyasztókat is, és persze a szakértőket is, akik már olyasmiről beszélnek, hogy vége a kapitalizmusnak, hogy alapvető változások jönnek, amelyek felforgatják a világot. De valójában ki tehető felelőssé a kialakult gazdasági válságért?
Könnyű volna a pénzvilág vezető szereplőire, a politikai elitre, multinacionális cégek kapzsi üzletpolitikájára hárítani a felelősséget. De mindezt a „játékot" ők sem csinálhatták volna végig a láncolat legfontosabb szereplői, a fogyasztók nélkül - vagyis nélkülünk. Hiszen senki nem kötelezett kölcsönök felvételére, se arra, hogy tovább nyújtózkodjunk takaróinknál.
Sajnos ha veszteségek árán is, de meg kell tanulnunk, hogy a kapitalizmusnak nem csak jó oldalai vannak. A szabad versenyben a szabad csődbemenetel is benne van (lásd a következő írásunkat). Ugyanakkor a hitelezők szuperalacsony szinten tartották az irányadó kamatokat, amely a szakértők szerint nagyban hozzájárult a hitelválsághoz azzal, hogy még jobban ösztönözte a hitelfelvételt. Az „olcsó pénz"gazdaság- és fogyasztásösztönző hatású. Az alacsony kamatok mellett nem volt érdemes kötvényben tartani a pénzt, megtakarítani, bankbetétben gyűjtögetni. Minden a fogyasztásra ösztönzött.
A fogyasztás, a pénz minden más értéket felülírt. S talán éppen ez a válság okozója, melyben egyszerre vagyunk tettesek és áldozatok. Mert hogyan is mondta kétezer évvel ezelőtt Pál apostol? „Minden rossznak gyökere a pénznek szerelme, mely után sóvárogván... sokan általszegezték magukat sok fájdalommal." (Timótheushoz írt I. levél 6,10) Ahol pedig a pénz és a szerelem karöltve jár, ott sok jóra nem számíthatunk. Hiszen a pénz természetéhez tartozik, hogy megelégíthetetlen vágyat ébreszt - a pénz után. Persze amíg van!
Mostani számunk írásai ismét életünk alapkérdéseire keresik a válaszokat: Meddig és mennyi jut még asztalunkra, ha ilyen ütemben pusztítjuk a talajt a lábunk alól? Van-e szabadulás a magyar lakosság több mint egyharmadát érintő alkoholbetegségből? Mindenki számára elérhető boldogságeszmény!? Mit kínálnak a világvallások? Milyenek az álomapák és szuperférjek, vagy léteznek-e egyáltalán ilyenek? Újabb hatékony fegyver a rák ellen: lázterápia!? Közben ellátogatunk Somogytúrra, a méltatlanul elfeledett XX. századi festő egykori otthonába; ma emlékmúzeumába, majd utunk végén elrepülünk a szegénységben is életigenlő karib-tengeri csodaországba, Kubába. Szeretettel hívom a kedves Olvasót, jöjjön velünk, szemlélődjünk, gondolkodjunk együtt! Vissza