Fülszöveg
Szeretem a madárdalt. Mindig megdobban a szívem, amikor egy enyhébb január végi napon először hallom meg a sárga mellényes széncinege kedves „nyitni-kék"-jét vagy februárban a fekete rigók hangos fuvoláját. Még tart a tél, hó borítja a határt és a kerteket, de ők már érzik és énekükkel köszöntik a közelgő tavaszt. Aztán ahogy múlnak a napok, olvadni kezd a hó, megcsordulnak az ereszek, sorra csatlakoznak a többiek is. Füttyögnek, trilláznak a csuszkák, dobolnak a harkályok, és a néphit szerint Zsuzsánna napján, február 19-én a rétek és legelők felett megszólalnak, énekelni kezdenek a mezei pacsirták. Márciustól dalolnak az énekes rigók, tengelicek, áprilisban csattognak a fülemülék, énekelnek a barátkák, és ezt a csodálatos kórust május elején a sárgarigó gyönyörű flótája teszi teljessé.
Minden évszaknak megvan a maga bája, szépsége, én mégis a tavaszt szeretem a legjobban, amikor újra élni, lüktetni kezd a természet, a tél béklyóitól megszabadulva rügyezni, lombosodni kezdenek a...
Tovább
Fülszöveg
Szeretem a madárdalt. Mindig megdobban a szívem, amikor egy enyhébb január végi napon először hallom meg a sárga mellényes széncinege kedves „nyitni-kék"-jét vagy februárban a fekete rigók hangos fuvoláját. Még tart a tél, hó borítja a határt és a kerteket, de ők már érzik és énekükkel köszöntik a közelgő tavaszt. Aztán ahogy múlnak a napok, olvadni kezd a hó, megcsordulnak az ereszek, sorra csatlakoznak a többiek is. Füttyögnek, trilláznak a csuszkák, dobolnak a harkályok, és a néphit szerint Zsuzsánna napján, február 19-én a rétek és legelők felett megszólalnak, énekelni kezdenek a mezei pacsirták. Márciustól dalolnak az énekes rigók, tengelicek, áprilisban csattognak a fülemülék, énekelnek a barátkák, és ezt a csodálatos kórust május elején a sárgarigó gyönyörű flótája teszi teljessé.
Minden évszaknak megvan a maga bája, szépsége, én mégis a tavaszt szeretem a legjobban, amikor újra élni, lüktetni kezd a természet, a tél béklyóitól megszabadulva rügyezni, lombosodni kezdenek a fák, virágok nyílnak, rovarok repülnek, madarak dalolnak, és az arcomat oly kellemesen cirógatják a langyos tavaszi napsugarak. Az évek elmúltak felettem, de továbbra is járom az ösvényt, ha nem is olyan lendülettel, mint hajdanán.
Öreg fejjel is éppen úgy örülök minden meghallott vagy megpillantott madárnak, virágnak vagy egy kis katicabogárnak. Meddig járom még az ösvényt, nem tudom. De amíg járom, figyelek és örülök az életnek magam körül. Amíg pedig egyre gyengülő szemeimmel még látom öreg írógépem betűit, írok is arról, amit láttam és tapasztaltam.
Vissza