Kapu 2007. (nem teljes évfolyam)

Előszó

KEDVES OLVASÓ,
kertem harsogó-zöld gyepén százszorszépek rajzanak... az apró fejű fehér virágocskák ellepték a füvet. Rügyek híztak már a gallyakon, metszeni kellett a fákat és a szőlőlugast, pedig még nem volt tél. Három-négy centire kiemelkedtek a föld alól a jácintok, tulipánok szárcsúcsai. Tavaszt kiáltanak, pedig a tél közelít késve, fagyot vicsorítva. Jaj az előcsalogatott növényeknek! Félek, hogy elfagynak, betegek lesznek... hogy gyógyulnak, mikor nincs TB-kártyájuk? Már összekeverem... mert az egészségügyi reformtól hangos az ország. Több mint tíz évvel ezelőtt készítettünk egy dokumentumfilmet Egyszercsak felbuktunk címmel. Már akkor az egészségügyi reform szükségességét elemeztük orvosokkal... de nem ilyenről álmodoztunk, amit most az SZDSZ kreált. Valóban meg kell szüntetni a pénzpazarlást, de főleg morális megújulásra volna szükség, hogy a betegnek és az orvosnak is jó legyen. Szűnjék meg a megalázó hálapénz, az orvosok kapjanak magasabb bért, hogy ne Nyugatra menjenek dolgozni. Sajnos a zárt orvosi hierarchia nem engedi a pénz-konchoz az ifjabb orvosokat - s bizony már sokan elhagyták az országot. E számunkban tanulságképpen közöljük egy svájci szerző tanulmányát az amerikai biztosítási rendszerről. Tehát nem vádolhatnak részlehajlással minket. Ezt a kegyetlen rendszert szeretnék a nyakunkba varrni. Még az MSZP jó néhány korifeusa is besokallt... épp olvasom Horn Gyula nyilatkozatát, aki sok passzus eltörlését szorgalmazza. A svájci tanulmányban nem olvasható, hogy a közel 50 millió amerikainak nincs társadalombiztosítása. Tehát csak elsősegélyben részesülhetnek. A nagy szovjet... bocsánat... amerikai példakép is a New Orleans-i árvíztragédia után jött rá, hogy bizony-bizony a jóléti államban embertömegek élnek a nyomorszint alatt. A mi kis csóró országunkra szép perspektíva vár. Lassú eutanázia ólálkodik a magyarok ajtaja előtt. Idáig is sok nyugdíjas nem tudta kiváltani a gyógyszerét, mert neki drága. Ha kijönnek a megemelt energiaszámlák, azt fizeti ki, mint inkább a vizit- és dobozdíjat. Pedig a nyugdíjasok közt több a beteg. S most már a kedvezmény-megvonás miatt utazni sem tudnak, pedig erre a "luxusra" leginkább a nyugdíjasok érnek rá. Mit tud akkor csinálni? Nyomorogva otthon marad és várja a megváltó korábbi halált, s ezen is a nyugdíjbiztosító keres, hisz a temetés után nem kell járandóságot fizetni. Úgy látszik, ilyen sors adatik meg nekünk... de ne hagyjuk... végül is mit veszíthetünk?
Mondják meg őszintén, Kedves Olvasóim, milyen hülyén hangzana ezek után, ha leírnám, hogy Boldog Új Esztendőt Kívánunk? Vissza