Uj magyarság évkönyve 1937

Előszó

Részlet a könyvből:

Régi, jó magyar közmondás ez s bizony mindenki elmondhatja, hogy a magyar közmondásokban mennyi igazság, bölcsesség rejlik.
- Igen ám - sóhajt fel e szavak olvasásakor a szegény ember -, de hát hogy kezdjek én neki az életnek, amikor csak két dolgos tenyerem van!
Mindent elérhetünk, ha erős az akaratunk, mondja a másik közmondás. a mai szabad gazdasági világban azonban az állam felkarolja a gyengébbet s minden úton-módon segíti őt a boldogulás felé. Egy ilyen igazi jótétemény volt a szegény néprétegek résére a Postakarékpénztár felállítása, amelynek szükségességét már 50 évvel ezelőtt felismerte a magyar alkotó erő! S miért jótétemény? Ennek igen egyszerű a magyarázata. Csak akkor tudunk igazán takarékoskodni, vagyonkát gyüjteni, ha úgy tudjuk félretenni megtakarított pénzünket, ha azt úgy helyezzük el, hogy ahhoz egy-egy könnyelmű pillanatunkban ne tudjunk hozzányúlni. Ha otthon őrizzük valamelyik szekrényünk, fiókunk mélyén pénzünket, akkor bizony onnan elő is vesszük, hacsak egy kicsit is szükségünk van arra, s könnyű szívvel költjük el, vagy amit oly nehezen gyüjtöttünk össze, - naponkint, hetenkint talán csak filléreket rakosgatva félre - azt avatatlanok kaparintják magukhoz. amióta azonban az állam a Postatakarékpénztár létesítésével lehetővé tette, hogy akár egy pengőnként is oly bankba tegye az ember a pénzét, amelyért az állam szavatol, s a betétkönyvére akármelyik postahivatalnál befizethet és visszafizetést igényelhet, azóta indult meg igazában az a takarékoskodás, amely nemcsak az egyénnek, de az állam gazdaságának is az alapja. Vissza