Emlékezés Barla Gyulára

Előszó

Egyszerre szomorú és felemelő érzés is a megemlékezés. Szomorú, mert ismét szembesülünk a sors kegyetlenségével: érdemektől függetlenül bármelyik pillanatban lesújthat ránk a halál, s felbecsülhetetlen emberi értékek mennek veszendőbe, mint ahogy bekövetkezett ez kollégánk, Barla Gyula tanár úr eltávozásával, több mint húsz évvel ezelőtt.
Ugyanakkor emelkedettség is jellemzi érzéseinket, amikor visszaemlékezünk munkásságára, hiszen ismét - ugyanúgy, mint amikor búcsúztattuk - elénk tárulnak azok az értékek, amelyek Barla Gyulát a felejthetetlen tudós-tanárok körébe emelték.
E kötetben megjelenő írások széles ívben tekintik át a kutatónak, a tanárnak, a kollégának a ma embere számára is példát adó cselekedeteit. S bármilyen irányból is közelít az emlékező, mindig eljut meditációja során Barla Gyula humanizmusához.
S valóban - mint olyan tanítványban, aki csak néhány órában hallhattam tőle szakmódszertani előadásokat - keresve az emlékeket, bennem is azok az érzelmek élednek újra, amelyeket sugárzott magából Barla Gyula tanár úr a katedrára való fellépésekor: életszeretet derű, segítőkészség, empátia, természetesség, hitelesség. Mind olyan tulajdonság, amely az embert felejthetetlenné teszi emlékeinkben.
Ugyanakkor némiképp nosztalgikusan is villannak föl az ezen értékekkel átitatott történések mai rohanó, sokszor az egyéni érdekeket kíméletlenül érvényesítő világunkban...
Sok Barla Gyulára lenn szükség, hogy megfordítsuk a társadalom szétzilálódását eredményező antihumánus tendenciákat az emberek kommunikációjában. Ma kevesen vannak, akik az Ő útját járják, de, hogy vannak, bizonyítékul szolgálnak erre a kötetben megjelenő írások.
Az egykori kollégák és volt tanítványok nemcsak az emlékeket idézik a visszaemlékezésekben, de a szellemét is tovább éltetik Barla Gyula tanár úr humanizmusának.
Nemcsak a volt Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatóiként, hallgatóiként lehetünk büszkék erre az új, integrált Debreceni egyetemen kialakítandó emberi kapcsolatrendszerhez is. Ezért külön is örömmel és jó szívvel ajánlom az olvasók figyelmébe az írásokat. Vissza