Muszájdzseki (dedikált példány)

Fülszöveg

1983. február 7-én születtem Tatabányán, ahol gyermek- és kamaszéveim teltek, és ahol jelenleg a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára járok, amely közgazdász végzettséget nyújt.
Szeretek énekelni, zenélni - szóval úgy általában szeretem a zenét. Ennyit magamról, a többi a könyvből kiderül. Ha egy embernek akárcsak egy mosolyt is sikerült az arcára varázsolnom, már megérte megírni e könyvet.
„A mosoly olyan görbe, amely mindent kiegyenesít"
Phyllis Diller

Örvendek, hogy emberi gyengéinken mélyen elgondolkodó és annak visszásságait kamaszos derűvel kikarikírozó fiatalember „vette kölcsön" a vezetéknevem. Álruhában settenkedő, érzelmes lovag ő, aki mégis (vagy éppen ezért: nagy lelkét leplezendő) az iróniához fordul, hogy a „kifordított világ" révén érzékeltesse az ideálisát. Szatíráit a helyzetkomikum élteti, hacsekéssajóit az a tény, ahogyan az emberi kommunikáció esetlegessé, személytelenné, abszurddá válik. Fájdalmas alaphelyzet - a szerző a sirámok helyett a nevetést, nevettetést választja, bölcs rezignációval. Paródiáiban - első látásra - mintha tiszteletlenül bánna ethoszunkkal: meséinkkel, nagy költőinkkel, de ez csak a felszín. Nyíri Balázs átkölti örökbecsű szellemi értékeinket - korosztálya önirónikus, szarkasztikus módján regél az alapművek kapcsán - másról. Arról, hogy lehetnénk emberibbek, mert különben megnyílik előttünk „a szakadék". Vissza