Nyírbogdány (dedikált példány)

Előszó

Amikor Nyírbogdány község tanácsának végrehajtó bizottsága felkért bennünket, hogy a település fennállásának 750. évfordulója alkalmából egy kötetben adjuk közre a falura vonatkozó kutatásainkat, magunk sem hittük, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdenünk. Korábbi, más szempontú anyaggyűjtésünk szinte teljes mértékben használhatatlannak bizonyult, az előbukkanó új adatok pedig - a feltalálónak járó természetes öröm nyújtásán kívül - újabb és újabb buktatók, korábban nem sejtett kérdések elé állítottak bennünket.
A legrégebbi időről a régész ásója vallatta a földet, s vallatni fogja ezután is, hiszen munkánk közben derült ki, hogy a bogdányi határ még további meglepetéseket rejteget. Az elpusztult Szolnok falu helyét most állapíthattuk meg. A múlt században még látták templomának romjait. Kutatóárkot kell még húzni az Égett-hegyen (a Gecsetelke szomszédságában) és az erdős Korhány magas dombjain is. Legnagyobbrészt az írásos forrásokra támaszkodtunk, kivéve a honfoglalást követő néhány évszázadot, valamint a legutóbbi 60-70 évet. Az előbbinél a források elégtelensége miatt helyt kellett adnunk az óvatos hipotéziseknek, analógiáknak, közeli múltunk megírásában pedig igyekeztünk a lakosság kollektív emlékezetére is támaszkodni. Kötetünkbe foglaltunk még egy, a falu földrajzi neveivel foglalkozó írást is, mert egyrészt adatai erősítik és színezik a történeti tanulmányok megállapításait, másrészt a község és lakossága több oldalú megismertetése vált ezzel lehetővé.
Nyírbogdány a környéken igen sokáig a nagyobb települések közé tartozott, magasan társai fölé azonban sohasem emelkedett. Még kevésbé számított jelentősnek a nemzeti történelem szempontjából, hiszen sem igazi nagyságra nem siekrült szert tennie, sem olyan események nem történtek benne, amelyek bekerültek volna a nemzeti történelembe, vagy ráterelték volna a figyelmet. Azt hisszük, hogy egy ilyen község teljesen kibogozatlan múltjának felderítése, belepett ösvényeinek bejárása úttörő feladat. Munkánk során egyre jobban éreztük ezt, s talán ezért is követtünk el minden tőlünk telhetőt, hogy legalább a vázlatot jól megrajzoljuk a falu történetének.
Korszakolásunkban nem ragaszkodhattunk a nagy nemzeti fordulópontokhoz, mert úgy tartjuk, hogy egy község életében az országos történelmi határköveken kívül is lehetnek egyéb jelentős, fejlődését meggyorsító vagy éppen stagnálásához vezető események. Nyírbogdány sorsa jól példázza álláspontunkat. Jelentősége megnő a környező településekkel szemben, amikor 1911-ben mezővárosi kiváltságlevél biztosítja számára a vásártartás jogát, de stagnálása, sőt visszafejlődése veszi kezdetét, amikor a vasutat négy kilóméternyi távolságra vezetik el a község mellett. Ez nem a pezsgő mezővárosnak, hanem szerencsésebb szomszédainak kedvezett.
Azt reméljük, hogy e tanulmánykötet, a 750. évforduló alkalmából megjelenő vállalkozásunk még jobban felébreszti a bogdányi ember érdeklődését ősei iránt, és a múlt megértése hozzájárul a mának és a szocialista jövőnek építéséhez.

A Szerzők Vissza