Nyílik a pitypang

Fülszöveg

Anna Sedlmayerová "Nyílik a pitypang" című új regényében kényes és égetően fontos problémát vet föl: a fiatal nemzedék, különösen a fiatal lányok érzelmi és erkölcsi nevelésének problémáját, amelynek megvilágítása és érzékeltetése során az írónő behatóan foglalkozik az anya és a serdülő leánygyermek kapcsolatával, egészséges egyensúlyt keres a szocialista országépítés nagy munkájából részt kérő mai dolgozó nő társadalmi kötelezettségei és családi élete között.
A kiváló cseh írónő regényének egyik legnagyobb erénye az őszinteség. Mondanivalója megérinti a lélek legrejtettebb húrjait, mert minden szavát igaz, mély érzés fűti át és gondolatai valóságos élettapasztalatból fakadnak. A regény naplószerű levelekkel kezdőik - felmegy a függöny. A függöny mögött azonban nem költött figurák mozognak valószínűtlen kulisszák között. A regény színtere a való élet - a maga egyszerűségében és bonyolultságában, kicsiségeiben és nagyságában, fény- és árnyoldalaival.
A regény központi alakja Styepán Helena, két lány anyja, jó feleség és egyben a rádió lelkes dolgozója. Okos, gondolkozó, melegszívű asszony, aki a rajongásig szereti családját és otthonát, de munkájával is elválaszthatatlanul összenőtt. Helena harmincnyolc esztendős, fiatal évei visszanyúlnak a múlt társadalom rendjébe. Ifjúsága a régi idők egészségtelen talaján küzdelmes, zaklatott és kiegyensúlyozatlan volt, s éppen ezért egész lényével, egész életével igenli a mát. Amellett azonban mindig újra visszanéz, hogy összehasonlítson, következtessen. A régiben világosan látja a rosszat, de látja azt is, amit élettapasztalatként érdemes átvinni és belszőni a jelenbe.
Aggódó anyai szemmel figyelve két lánya életének alakulását, fájdalmasan rádöbben az új ifjúság problémáira. De nem elégszik meg a problémák felvetésével. Őszintén, becsületesen szembenéz a kérdésekkel, gondosan analizálja, ízeikre bontja ezeket és minden erejéből igyekszik utat találni, utat mutatni.
Kisebbik leányával, az érzékeny lelkű, művészi hajlamú Martinával baráti kapcsolatot teremt. Az őszinteség és megértés légkörében kölcsönösen tanulnak egymástól, szinte kölcsönösen nevelik egymást. Gyöngéden, tapintatosan átsegíti Martinát a pubertás válságain, átadja neki mindazt a sok tapasztalatot, ami egy életen át leszűrődött benne, hogy leánya minél könnyebben eligazodjon az élet útvesztőiben, de ugyanakkor ő is átveszi Martinától mindazt, amire neki van szüksége ahhoz, hogy ruganyosan lépést tarthasson a mával. Idősebbik leányát pedig, aki túlzott modernségében, önállóság, függetlenség utáni törtetésében nem tud megállni a helyes határon és ezzel csaknem felborítja fiatal családi boldogságát is, megtanítja arra, hogy munkáját, törekvéseit egészséges egyensúlyba hozza a szerelemmel és a családi élettel. Alakjait finom pszichológiai érzékkel rajzolja élő, hozzánk közelálló emberekké és mondanivalóját friss, üde köntösbe öltözteti. Egyszerű, közvetlen elbeszélőkészsége az első szótól az utolsóig lebilincseli az olvasót. Vissza