Az acélt megedzik

Előszó

Részlet a könyvből:
"- Akik ünnep előt a lakásomra jöttek a leckéből felelni - álljanak fel!
A csuhába öltözött, püffedt férfi, nyakában a súlyos kereszttel, fenyegetően nézett a tanulókra.
Apró, gonosz szeme szinte keresztülfúrta mind a hatot, akik a padban felemelkedtek, a négy fiút és a két kislányt. A gyermekek félénken néztek fel a csuhás férfiúra.
- Ti leülhettek - intett a pópa a kislányok felé.
Ezek, megkönnyebbülten felsóhajtva, gyorsan visszaültek a helyükre.
Vaszilij atya most a négy kis emberre szegezte tekintetét.
- Gyertek csak ide, kedveskéim!
Vaszilij atya felemelkedett, félretolta székét és egészen közel lépett a szorosan egymáshoz húzódó fiúkhoz.
- Melyik dohányzik közületek, alávalók?
Halkan felelte mind a négy:
- Mi nem dohányzunk, tisztelendő úr.
A pópa arca kivörösödött.
- Nem dohányoztok, gazemberek! Hát a tésztámba ki szórta bele a dohányt? Nem dohányoztok? No majd mindjárt meglátjuk! Fordítsátok csak ki a zsebeiteket! No, frissen! Nem hallottátok? Kifordítani!
Hárman már rakták is zsebeik tartalmát az asztalra.
A pópa figyelmesen átvizsgálta a varratokat is: dohánynyomokat keresett. De nem talált semmit sem és a negyedikhez fordult, egy feketeszemű fiúhoz, aki szürkés inget és kék nadrágot viselt, nagy folttal a térdén.
- Hát te mit állsz itt mint a sóbálvány?
A feketeszemű fiú, pillantásában leplezett gyűlölettel, tompán felelte:
- Énnekem nincs zsebem - és kezével odanyult az összevarrt helyhez." Vissza