Nyelvzenei szépségek a szarvasi szlovák népköltészetben

Előszó

Szlovák néprajzi és népdalgyűjtésem negyven évvel ezelőtt, még 1963-ban (szlovák nemzeti öntudatra ébredésem után két évvel) kezdődött, amikor 63 éves édesanyám, Búzás Katalin lejegyezte nekem a „Za horámi, za vodámi - Erdőkön túl, folyókon túl" kezdetű 15 strófás népballadát és a "Taslo d'ievca na vodu" kezdetű kétstrófás balladatöredéket. Előbbit azután 1998-ban 73 éves nővérem, Blaskó Judit, utóbbit pedig 2004-ben Bobvos Mária énekelte magnóra.
Ekkor lejegyeztem a családi hagyományban élő, nem túl gazdag népdalkincset, (hiszen ők elsősorban a Tranosciusból énekeltek), néhány dalt édesapámtól, Blaskó Mihálytól is hallottam, mint például a „Ked' som isou cez lentvorskí cintorín", amelynek a dallama azóta sem került elő.
Ezeket folyamatosan fordítgattam, a balladafordításokat csiszolgattam.
1977-ben újabb szépszámú népdalszöveget kaptam fordításra tokaji tanítványomtól, az örménykúti Molnár Györgytől.
A zenei anyag gyűjtésére azonban csak 1998-ban kezdtem gondolni, eleinte még a másik kardosi gyűjtő, Fábri Judit magnetofonos közreműködésével.
Kezdetben csak a szűk családi körben kisszénásiaktól, később pedig a Nagyrét térségébe eső Gimnázium sorról és Kurta-sorról gyűjtöttem. Kiemelkedő adatközlőim voltak Blaskó Judit és Janúrik Erzsébet. A célom és a nagy álmom ekkor az volt, hogy megmentsem és a világnak felmutassam a Szarvas - orosházi vasút (zeleznica) és a Szarvas - békéscsabai kövesút (kemenica) által határolt egykori VIII. külkerület tanyavilágának, az én felejthetetlenül kedves, örökszép szülőföldemnek a néprajzi és népzenei értékeit.
Ahogy azonban a későbbiekben új adatközlők léptek be, Sznyida Zsuzsanna Örményzugból, a 90 éves Gráfik János a Csabai útról (mely Kardos község magja), Szeljak Mária a legendás Csipkár sorról (Melis György szülőföldjéről), a gyűjtés és gyűjtőterület óhatatlanul átterjedt a Csabai úton (Cabianka) túlra a VII., sőt a Berényi úton (Berinka) túlra, az egykori szarvasi VI. külkerület területére is.
Szarvas legtávolabbi külkerületei voltak ezek, nem egy helyütt húsz kilométernyi távolságban, amelyeket csak 1952-ben szakítottak ki belőle.
Ezeken jelenleg két község osztozik: Kardos és Örménykút. De Örménykúton nem gyűjtöttem, csak onnan elszármazottaktól.
A gyűjtés legkezdetén, 1998-ban fél éven át csak a népdalszövegeket gyűjtöttem, célom ekkor még csupán a fellelhető szövegvariánsok felkutatása volt.
A népdalokat nagy örömmel ültettem át magyarba, egyrészt hogy e téren is próbára tegyem költői képességeimet, másrészt, hogy magyar barátaink és a nyelvüket elhagyó új nemzedékek is megismerhessék, miről énekeltek őseink sok száz éven át. Vissza

Fülszöveg

Blaskó Mihály 1941-ben született Szarvas város VIII. külkerületében, Kisszénáson, amely ma Kardos község része. Szülei mélyen hívő evangélikus szlovákok voltak, még a Tranoscius-nemzedékből. Iskoláit szülővárosában, Szarvason végezte, majd Budapesten szerzett 1963-ban közgazdász, 1968-ban közgazdász-tanári diplomát. Egy évig hivatalnok Békéscsabán, harminc évig tanár és iskolai könyvtáros Tokajban.
1998-tól csak az irodalmi munkásságának él.
Jelen kötetében szülőföldjének, a VIII. külkerület tanyavilágának (és részben a VII.-nek és a VI.-nak is) néprajzi és népdalkultúráját mutatja be. 1998-tól 2004-ig több mint száz szlovák népdalt, valamint százöten közmondást, számos mondókát, népi imádságot, köszöntőverset és 50 anekdotát gyűjtött össze. Az anekdotafeldolgozások műfajában prózaíróként is bemutatkozik.
A szlovák nyelvét már elhagyó új nemzedékek számára az összegyűjtött gazdag néprajzi és népdalkincset magyarra is lefordította ill. átköltötte.
A kötet csúcspontjai a kétnyelvű népdalok, történelmi rigmusok és anekdoták, amelyek még a régi, letűnt, többnyelvű mikszáthi világot idézik.
A gyűjtemény illusztrációit a régi paraszti életet bemutató fényképek adják, elsősorban a szerző családi és rokonsági köréből. Vissza