Előszó
Módszertani könyvünk megírása idején szerte a világon az oktató-nevelő tevékenység korszerűsítésének mozgalma zajlik, amelyet a társadalom, a gazdasági és művelődési élet rohamos fejlődése idézett elő.
Fejlődése mai fokán a társadalom azt követeli az iskolától, hogy minél több ismeretet, lehetőleg minél rövidebb idő alatt közöljön a tanulóval, úgy, hogy ezek az ismeretek az alkotó tevékenység minél hasznosabb megtermékenyítői legyenek. E követelmények jegyében a magyar nyelvtan tanítását is mind tartalmában, mind módszereiben korszerűsítenünk kell. A tartalmi korszerűsítés feltétele, hogy az iskolai nyelvtant a magyar nyelv tudományos rendszerezésének mai rendszerére alapozzuk, és az oktató munka minden szintjén a didaktikai követelményeknek megfelelően kiválogatjuk, elrendezzük.
A tartalmi korszerűsítésnek bizonyos modern nyelvszemléletben is tükröződnie kell. A nyelv (langue) mint elvont jelrendszer a közösségben jött létre, a közösségben él, az egész közösség számára érthető, de csak a konkrét nyelvhasználatban, a beszédben (parole) realizálódik (F. de Saussure).
Kosztolányi írja egyik nyelvművelő cikkében:
"... egy nyelv tudása ilyesmin múlik. Mit szólunk, mikor egy rossz toll eltörik? Hogy adunk kifejezést könnyű csodálkozásunknak, mikor valamit leejtünk? Egy indulatszót használunk-e, vagy egy mondatot vagy egyáltalán semmit? Ha ezeket a szokásokat nem ismerjük, akkor csak a szavak hulláit teregetjük magunk elé, de nem «beszélünk»".
A Kosztolányi-idézet rátapint a modern nyelvtantanítás egyik igen fontos követelményére: az iskolai nyelvtanban azt az élő nyelvet kell tanítanunk, amely mindennapi gondjainkat és gondolatainkat éppúgy hajlékony pontossággal megnevezi, mint a tudomány legelvontabb következtetéseit, az érzés legfinomabb rezzenéseit. Tehát mai nyelvtantanításunkban nagyobb szerephez jut a stilisztikai szemlélet.
A nyelvtantanítás módszereit a didaktika új eredményei szerint korszerűsítjük. A kibernetika és az információ elmélet felhasználásával hatalmas távlatok nyíltak meg az oktatáselmélet fejlődése előtt. Az oktatásban olyan tevékenység folyik, amelynek két oldala - a tanítás és a tanulás - állandó összefüggésben, kölcsönhatásban van egymással.
Vissza