Nyelvtani gyakorlatok és szövegek

Előszó

E jegyzet a pedagógusképző főiskolák külföldi hallgatóit a magyar nyelv elsajátításban kívánja segíteni. Előzőleg néhány esztendőn át szöveggyűjteményként szolgálta Gyógypedagógiai Főiskola külföldi hallgatóinak nyelvtanulását. Tehát egyszerű oktatási segédeszköz, s mint ilyen magán viseli az efféle könyvek minden jó és rossz tulajdonságát, problémáit, sajátos ellentmondásait. Ezzel nem kívánom csökkenteni , tankönyvek, jegyzetek fontosságát, pótolhatatlan szerepét, csupán utalni szeretnék azokra az elkerülhetetlen ellentmondásokra, amelyekkel minden tankönyv szerzőjének és használójának számolnia kell.
Egyrészt nem hallgatható el az a paradoxon, hogy tankönyvet csak olyan tanárnak érdemes írni, aki egyébként tankönyv nélkül is tudna tanítani, tehát legalább olyan jó segédlet készítésére alkalmas, mint maga a szerző. Másrészt minden tankönyv áraszt magából valamiféle metodikusi atmoszférát, ami óhatatlanul azt a hiedelmet kelti használóiban, hogy az eszköz valami csodaszer, s így alkalmazása feleslegessé teszi a munkát, a szellemi erőfeszítést. Ez pedig nagyon veszélyes dolog. Legalább olyan rossz, mint a mindenütt didaktikusán megjelenő „hagyományos" tanári személyiség megmerevítő, szellemileg bénító hatása.
E jegyzet kialakulásában fontos szerepe volt a két évtizedes gyakorlatnak, amit a külföldi hallgatók magyar nyelvre való oktatásában szereztem. Felhasználtam a magyar mint idegen nyelv problémakörével foglalkozó hazai irodalom általam hasznosnak ítélt gondolatait és a Hrrder Intézet (Lipcse) igen gazdag és hasznos filológiai, módszertani tapasztalatait.
Jegyzetem lényegében azokat a gyakorlatokat, sémákat, ötleteket és fordulatokat tartalmazza, amiket saját tanítási gyakorlatomban alakítottam ki, amit kipróbáltam. Ez nem jelenti azt, hogy minden itt leírt gyakorlat új és eredeti. Éppen ellenkezőleg! Átvettem és felhasználtam minden módszert, gyakorlati eljárást, amivel módomban volt megismerkedni. A gyakorlatoknak az a funkciója, hogy elvégzésük során segítik a hallgatót a korszerű magyar nyelvi közléshez szükséges kompetencia megszerzésében, kialakításában. Ezért e nyelvkönyv feltételezi egy megfelelő nyelvtankönyv használatának (nem megtanulásának!) elsajátítását, továbbá a „Magyar Értelmező Kéziszótár" állandó használatát a nyelvtanulás folyamatában. Saját gyakorlatomban aránylag jól tudom felhasználni Rácz Endre és Takács Etel Kis magyar nyelvtanát.
A szövegekhez kapcsolódó gyakorlatok hármas tagolásban dolgozzák fel a mai magyar nyelvben használatos nyelvi jelenségeket. E hármas tagolás a hangtól a szövegig minden definiálható nyelvi egységet, elemet gyakorlás tárgyává tesz. Ennek végeredménye lenne az a nyelvi kompetencia, ami nélkül az értelmiségi munkához szükséges nyelvismeret nem képzelhető el. így a jegyzet szerkezeti felépítését tekintve nem „tankönyv", hanem nyelvkönyv, a tanulás (gyakorlás) eszköze. Mindez a szövegekhez kapcsolódik. Ezért nem leckét, hanem szöveget említünk az egységek címében. A nyelvet tanuló személyek nyelvismeretének, különböző nyelvi készségeinek megállapítása alapján lehet a szöveghez kapcsolódó gyakorlatokat kiválasztani, mert azok a nyelvhasználat különféle mozzanatainak szempontjából közelítik meg a nyelvi jelenségek megismerésének, alkalmazásának, gyakorlásának módozatait. Vissza