Nyelvi rejtvény, játék, verseny

Előszó

„A kultúra története azt mutatja, hogy a legtöbb ismeret, amit érdemes volt megismerni, játékból született" - írta Karinthy Frigyes. Lényeges jelzője az embernek az, hogy ludens, játékos. A magát művelő, tökéletesedni kívánó ember számára különösképp fontos az emberi nyelv világában való tájékozódást segítő nyelvművelő játék. Fizikai és emberi kötöttségeink közepette szabadságunk gyakorlását, a korlátok legyűrésének lehetőségét nyújtja ez a játék. Lehet művelni öncélúan is, mint sok mást. Azonban haszna gyarapszik, ha segítségével például nyelvünket jobban, helyesebben használjuk. Általában azt szokták kiemelni, hogy a játék egyféle alkalmazkodás a való világhoz. Hangsúlyozom, hogy ez az alkalmazkodás - épp mert a szabadság egyik formája a játék - gyakran lehet szembeszegülés, tiltakozás a meglévő rend ellen valamely áhított, teremtett világ érdekében.
Teljességre törekvésünk soha nem végezhető be. A tökéletesedés, az örömszerzés eszközeként felfogható játék mégis lehetőség egyfajta kiteljesedésre, boldogulásra, tökélyre, amelynek elérése a játék világában inkább megvalósítható, mint a mindennapokéban. Ekképp lehet gyakori örömforrás, fontos motiváló tényező. A játékban kedvünkre vehetünk részt, mindennapi feladatainkat azonban akarva akaratlan is vállalnunk kell. Játékos versenyeink hatékony gyarapítói lehetnek anyanyelvi műveltségünknek. Ennek érdekében a nyelvi verseny legyen játékos meg- és elgondolkodtatva megméretés. Természetesen nem tévesztve szem elől, hogy a „legnemesbekért" igenis meg kell dolgozni. Legyen színes, sokrétű kérdéseket felölelő, tanulságos. Aki bekapcsolódik, döbbenjen csak rá újra, hogy mennyire bajtársak vagyunk: a nyelv, az emberi szó birodalmában búvárkodva, sokaknak szóló buzdítás és figyelmeztetés meghallói. A játék, a nyelvi játék is szükséges ahhoz, hogy otthonosan érezhessük magunkat a világban. Ezért szólít fel jelen kötetünk nyelvi játékra, játékos versengésre. Vissza