Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban

Előszó

Amíg egy perben valamennyi érdekelt fél ugyanazon a nyelven fejezi ki a legszabatosabban és a legárnyaltabban magát, s ezért nyelvválasztása feltételezhetően egy irányba mutat, a bírósági nyelvhasználat szabályozásával kapcsolatos problémák általában nem merülnek fel. A problémák akkor jelentkeznek, ha a felek legjobb önkifejezése más-más nyelvhez kötődik: egyáltalán nem beszélik egymás nyelvét, vagy ha beszélik is, az érvelés meggyőző ereje jobban képes érvényesülni az egyik vagy a másik nyelven. Ekkor vitás ügyük rendezéséhez mindenképpen meg kell találniuk azt az eszközt, amely az igazság kiderítésére irányuló eljárást valamennyiük számára követhetővé és végül elfogadhatóvá teszi. Ilyen helyzet tipikusan akkor alakul ki, ha egy államon belül több, különböző nyelvet beszélő népcsoport él együtt, vagy ha a kereskedelmi, diplomáciai és egyéb kapcsolatok miatti migráció egy-egy személyt idegen nyelvi közegbe helyez. A bíróságok előtti nyelvhasználat szabályozása, mint az ügyben érdekelt valamely fél érdekeit védő garanciális szabály, meglehetősen későn jelentkezik a jogtörténetben - bár feltehetjük, hogy mind pragmatikus megfontolások, mind a méltányosság már a korai gyakorlatot abba az irányba mozdította, hogy a nyelvi akadályokat akár tolmácsok alkalmazásával, akár az eljárásban használt nyelv megváltoztatásával hidalják át. Az eljárás tisztességességét biztosító más emberi jogi garanciák (a független és pártatlan bírósághoz, a tárgyalás nyilvánosságához, az ártatlanság vélelméhez, a fellebbezéshez való jog stb.) az európai jogfejlődés során az egyes államok nemzeti jogában jóval hamarabb megfogalmazást nyertek és széles körben váltak elfogadottá. A bírósági nyelvhasználat szabályozására vonatkozóan a nemzeti jog körében éppen ellenkező értelemben találunk történelmi példákat. Bár a 13. század végén az angol jogot Walesre kiterjesztő törvény a nyelvhasználat kérdését még nem bolygatta, a Rómával történt szakítást követően az ország egységét megerősíteni kívánó VIII. Henrik jobbnak látta, ha az általa 1536-ban kiadott, Anglia és Wales egyesülését kimondó Act of Union a bíróságok nyelvét is angollá teszi. Vissza