Nyelvészet és interdiszciplinaritás I-II.

Fülszöveg

Köszöntjük a 60 éves Lengyel Zsoltot
"A nyolcvanas évek elején valósággal berobbant a magyarországi nyelvészetbe és annak szomszédos és kapcsolt részeibe. Első pillanattól kezdve szakított az ortodox tematikával: nagy újító lett. Már akkor kialakult az a kutatási stílusa, amelyben a fő érték a - társadalomtudományilag is méltányolható - a gyermekek és felnőttek nyelvének komplex kutatása (figyelembe véve annak elsajátítási és oktatási vonatkozásait is). Nemcsak a már ismert dolgokra figyelt fel, hanem új összefüggések és új módszertani megoldások is jellemezték kutatását. Nem félt a nagy kockázattól (hogy nem a kályha mellől indult a táncba)."
"Szegeden megmaradt kiváló kutatónak, de emellett kibontakoztak felsőoktatási szervezői képességei. Ismerte a szakmát, becsülte a kollégákat és érezte a történelmi szeleket. A tanszékalapító olyan, mint a városalapító: hatása megmarad akkor is, ha máshova megy egy újabb várost alakítani.
Mert hogy ment tovább Veszprémbe: tanszéket alapítani, kart vezetni és ismét kongresszusokat, pszicholingvisztikai napokat szervezni. Itt már a városalapítás új egyetem alapításának a szintjét érte el, s természetesen újabb - felsőoktatási és kutatási - országos központ jött létre az alkalmazott nyelvészet és a kapcsolódó nyelvpedagógia terén."
"...az ünneplés voltaképpen abban áll, hogy kétkötetnyi tanulmányt nyújtunk át az ő számára. Olyanokat, amelyeket érdemes - neki is - elolvasni." Vissza