Nyelv/Rács/Törés

Fülszöveg

Paul Celan (1920-1970) költészetének egyik alapvető törekvése a szavak új kontextusba helyezése. A szokatlan szóösszetételek használata már viszonylag korai lírájában is megjelent, s végigkísérte munkáját egészen tragikus haláláig. Nyelvszemléletéből kifolyólag a korábbinál magasabb szintű, más szabályok szerint működő költői nyelvet akart létrehozni. A kimondás módjának megváltoztatása által képes új értelmet, új tartalmakat nyerni, olyan szemantikai távlatokat megnyitni, melyeket korábbi szavak nem voltak képesek. Celannál a szó fogalma úgy nyert új erőt és definíciót, hogy eladdig össze nem kapcsolódó szavak rendelődtek egymáshoz, s ily módon a szokatlan összetételeken keresztül új szemantikai erővel bíró kijelentések jöhettek létre, melyek egyes korábbi szavakat felülírhattak, helyükbe lépve pedig az emberi gondolkodás új tartományai tárulhattak fel. Történik persze mindez a költészetben - a költészetben, mely jelentheti a nyelv művészetét, a szavak mindennapitól eltérő és a mindennapiság fölé emelkedő, újszerű használatát.
Celan munkásságát rengeteg irodalomtörténész dolgozta fel Európa és Amerika-szerte, verseit számtalan nyelvre lefordították, az eddig publikált róla szóló, többek között angolul, németül, franciául (de persze spanyolul, olaszul, magyarul, oroszul stb.) megjelent monográfiák, tanulmánykötetek és tanulmányok száma több százra tehető, máig a 20. század egyik legjelentősebb költőjeként tartják számon. E kötet felveszi ennek az értelmezői hagyománynak a fonalát, miközben kitágítja, új szempontokat bevezetve élénkíti azok perspektíváit. Vissza