Nyelv, oktatás és a kisebbségek

Előszó

A kisebbségi oktatás olyan társadalmilag időszerű és politikailag ellentmondásos téma, amely a világ legtöbb államában sürgető fontossággal bír. Ha a kisebbséget nem számaránya, hanem a hatalomból való részesedése alapján definiáljuk, akkor mindazon coportok nyelvi kisebbségnek tekinthetők, melyeknek anyanyelve nem hivatalos nyelv abban az országban, amelyben élnek. A világ államainak többsége de facto többnyelvű abban az értelemben, hogy határaikon belül számos nyelvet beszélnek anyanyelvként. Néhányban igen nagy e nyelvek száma: Nigériában például 500 fölött van; India lakosai több mint 1600 nyelv anyanyelvi elismerését követleik. A közép- és dél-afrikai államok többségében az őshonos nyelvek egyikét sem, hanem különböző európai nyelveket illet meg a hivatalos nyelv rangja, bár némely afrikai nyelv megkapta a 'nemzeti nyelv' státuszát.
Európában csak öt állam tekinthető egynyelvűnek (ahol tehát csak egy nyelvet beszélnek anyanyelvként): Izland, Liechtenstein, Monaco, Portugália és San Marino; a többi földrészen is alig van ilyen. Ugyanakkor csak kilenc európai államban, ill. autonóm területen ismerik el az ország minden nyelvét hivatalos nyelvként: ebből a fent említett öt egynyelvű, három kétnyelvű (a Feröer-szigetek, Grönland, az Ír Köztársaság), és egy háromnyelvű (Andorra). Az összes többi európai országban vannak hivatalosként el nem ismert őshonos nyelvek. Vissza