Nyelv, kommunikáció, cselekvés I.

Előszó

Ennek a válogatásnak az a célja, hogy nyelvész, pszichológus és szociológus hallgatókat megismertessem a nyelvészet, a nyelvfilozófia és a különböző tapasztalati társadalomtudományok azon határterületével, amely a nyelv és a társas cselekvés kapcsolatával foglalkozik. Szöveggyűjteményünk az 1979-ben kiadott hasonló tematikájú munka (Pléh-Terestyéni, 1979) felfrissítésének és kibővítésének tekinthető; jó néhány fordítást át is vettünk ebből a gyűjteményből.
A kibővítés főként a beszédaktuselmélet alkalmazási területét öleli fel. Ugyanakkor megpróbáltuk az elmúlt évtizedben egyre inkább kibontakozó pragmatikai megközelítésmódokat, valamint a diszkurzuselemzés új diszciplínáját is bővebben bemutatni.
A válogatás vezérfonala továbbra is az a felfogás, amely szakít a nyelv és cselekvés hagyományos szembeállításával és a nyelvhasználatot mint az emberi társas cselekvés központi mozzanatát elemzi. Nem egyszerűen a cselekvés irányítójaként értelmezi a beszédet, hanem, mint cselekvést.
Ez a felfogás, mint ma már köztudott, nem az empirikus kommunikáció-kutatásban, hanem a nyelvfilozófiában született meg. Filozófiai és nyelvészeti megközelítéseit a beszédaktusokról és a pragmatikáról szóló két fejezet mutatja be, Austin klasszikus felfogásától kezdve a beszédaktusok kontextuális elemzésén keresztül a társalgásokat vezérlő pragmatikai szabályszerűségekig.
A kontextuális-pragmatikai elemzés szorosan érintkezik a nyelvi megértés során mozgósított többletinformáció problémájával. Ezt a kutatási területet mutatja be az Előfeltevések, következtetések című fejezet. A diszkurzus-elemzéssel az alkalmazásokkal foglalkozó két fejezet azt kívánja bemutatni, hogy milyen megtermékenyítő szerepe van a beszédaktus-elméleteknek a kommunikáció kutatásban. A hagyományos kutatások, legyen szó akár szociológiai, akár szociálpszichológiai vizsgálatokról felismerték ugyan a kommunikáció interakciós jellegét, de a beszédet merőben más dolognak képzelték, mint az emberi cselekvés egyéb formáit.
Ennek aztán természetszerű következménye lett, hogy a nyelvi struktúrákat csak külsődlegesen sikerült összekapcsolni a nyelvhasználatban érvényesülő pragmatikai szabályszerűségekkel, nyelven kívüli konvenciókkal. Vissza