Nyelv és nyelvtudomány

Fülszöveg

Egy több mint nyolcvan évvel ezelőtt megjelent munkát tart kezében az olvasó. Szerzője, Sebestyén Géza (1912-1976), aki a könyvtárügy és könyvtártudomány szakembereként és az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóhelyetteseként volt országszerte ismert. Még nyelvész körökben is csak kevesen tudtak nyelvészeti munkásságáról, amit ez a könyve, a Nyelv és nyelvtudomány képvisel, ami 1938-ban megvédett doktori értekezése volt. Szakvezetője, a korai strukturalista nyelvészet élenjáró tudósa, Laziczius Gyula (1896-1957) volt, bár fő inspirációját elsősorban a hitleri hatalomátvétel előtti szabad német Gestalt-pszichológiától és pszicholingvisztikától, idehaza Karácsony Sándor (1891-1952) társaslélektani alapozású nyelvfelfogásától kapta. Az új szellemi irányzatokra nyitott és befogadó szellemű Gombocz Zoltán (1877-1935) halálával - akiben egyébként Laziczius Gyula fölfedezőjét és támogatóját tisztelhetjük - a hazai nyelvészet fejlődése megtorpant, és a korábbinál is inkább önmagába... Tovább

Fülszöveg

Egy több mint nyolcvan évvel ezelőtt megjelent munkát tart kezében az olvasó. Szerzője, Sebestyén Géza (1912-1976), aki a könyvtárügy és könyvtártudomány szakembereként és az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóhelyetteseként volt országszerte ismert. Még nyelvész körökben is csak kevesen tudtak nyelvészeti munkásságáról, amit ez a könyve, a Nyelv és nyelvtudomány képvisel, ami 1938-ban megvédett doktori értekezése volt. Szakvezetője, a korai strukturalista nyelvészet élenjáró tudósa, Laziczius Gyula (1896-1957) volt, bár fő inspirációját elsősorban a hitleri hatalomátvétel előtti szabad német Gestalt-pszichológiától és pszicholingvisztikától, idehaza Karácsony Sándor (1891-1952) társaslélektani alapozású nyelvfelfogásától kapta. Az új szellemi irányzatokra nyitott és befogadó szellemű Gombocz Zoltán (1877-1935) halálával - akiben egyébként Laziczius Gyula fölfedezőjét és támogatóját tisztelhetjük - a hazai nyelvészet fejlődése megtorpant, és a korábbinál is inkább önmagába zárkózó, történeti szemléletű diszciplína lett, illetőleg maradt, amely nem volt érzékeny és befogadó az eltérő perspektívájú, leíró jellegű pszicholingvisztikai szemlélet iránt, amit Sebestyén Géza képviselt. Ilyen körülmények között Sebestyén Gézának nem nyílt lehetősége a nyelvészeti pályát választani, annál kevésbé, mert tanulmányait finanszírozó édesapja halálával korán, még egyetemi hallgató korában reászakadt özvegy édesanyja és húgai eltartásának kötelessége. Megélhetésként a könyvtárosi pálya adódott számára. Könyvtárosként is nagyszerű teljesítményt nyújtott, ő volt az országos könyvtári hálózat kezdeményezője és haláláig építője, az egyetemi szintű könyvtárosképzés egyik elindítója. Amit a könyvtári világ nyert vele, azt a nyelvészet elveszítette. E könyv közreadásával nem egy ígéretes pályakezdetet szeretnénk bemutatni az ő emlékműveként, hanem arra a többletre kívánunk általa rámutatni, hogy a mára dominánssá lett nyelvészeti irányzat, a kognitív nyelvészet csírájában már megvolt az ő munkásságában, ami kedvező körülmények hiányában magvaszakadt maradt. Vissza