Nyári Magazin 1974.

Előszó

Olyan közismert tényből akarunk elindulni, hogy az év hosszú, a nyár pedig rövid, s azon belül a ránk jutó két-háromhetes szabadság még rövidebb. Tulajdonképpen ezen a néhány napon - akár napos, akár esős - akarjuk az egész évet, mindent kipihenni, gondtalanul akarjuk élvezni a vakációt, a szabad időt, a nyarat - egyszóval: jól akarjuk magunkat érezni. Tudjuk, hogy a szabad időt igazán jól eltölteni igen nehéz dolog, s a szabad időnek, mint társadalmi problémának könyvtárnyi tudományos irodalma van. Mi azonban, akik fejünkbe vettük, hogy az Ország-Világ közel két évtizedes fennállása óta most első izben nyári mellékletet adunk az önök kezébe - nem ilyen társadalomtudományos pontossággal akarjuk megközelíteni ezt a kérdést, hanem egyszerűen úgy, ahogyan valamennyien tesszük: tervezünk, javaslatokat latolgatunk, tanácsokat adunk, segíteni akarunk, hogy az idei nyaruk jól sikerüljön. Nem az önök idejét akarjuk percre beosztani - isten ments az ilyen szándéktól - csupán játszani, szórakozni hívjuk meg önöket, s eközben talán valami hasznosat, talán valami érdekeset, talán valami megszívlelendőt, de szórakoztatót és izgalmasat is találnak nyári mellékletünk zsebbe méretezett oldalain. Még nyerhetnek is - külföldi utat, egyedül vagy párosával, könyvet, ajándéktárgyat és hasonlót -, de megtalálhatják a csendes olvasmánytól a klasszikus krimiig, az orvosi tanácstól a konyhaművészetig, a kozmetikától az öltözködésig, a hasznos mindennapi tudnivalóktól a barkácsolásig mindazt, amiről úgy véltük, hogy kellemesebbé teheti pihenésüket. A tartalomjegyzéket nem itt kell felsorolnunk - csupán a melléklet kiadásánál követett szándékainkra szeretnénk a fényt ráirányítani. Megkíséreljük megnyitni önök előtt a világot, amelyben annyi minden vár megismerésre. Hiszen: van-e szebb dolog, mint utazni? Van-e szebb, mint megtanulni látni azt a kincset, amelyet évezredek emberi kultúrája, munkája teremtett? Van-e szebb, mint megismerni a világot, s meglátni, megérezni azt a nagy testvériséget, amelyet emberi nemnek hívnak, megérteni a dolgozó emberek összetartozását és közös céljait az egész világon? S ma már az utazásra nagyon sokunknak megvan a lehetőségünk. Minden országnak van egy jellegzetes, mindenki által ismert jelképe: Angliát a Big Ben jelképezi, a birodalom régi nagyságára és múltba tűnt szilárdságára emlékeztetve; Franciaországot az Eiffel-torony, amely nemcsak korának technikai bravúrja, hanem ma is sok vonatkozásban nemzetközi mérce; Görögországot az athéni Akropolisz, Olaszországot Romulus és Remus az anyafarkassal; Hollandiát a tulipán, az ember szívós munkájának győzelmét hirdetve a visszaszorított tenger hatalmas természeti ereje fölött; a Szovjetuniót a Kreml vöröscsillagos Szpaszkij-tornya, az embernek a társadalom erői felett aratott győzelmének jelképeként; Lengyelországot a varsói óváros újjáépült piactere, amely egy nép hatalmas újjáteremtő erejét jelzi; Magyarországot a gellérthegyi Szabadság szobor, amely egy ezeréves ország új korszakának, a nép Magyarországának bronzba öntött jelképe. Az utazás - ha nem kereskedelmi útnak tekinti valaki, hanem a megismerés eszközének - e jelképek mögé vezet, a népek történetébe és jelenébe, abba az izgalmas valóságba, amelynek néhány vonását megkíséreltük élővé tenni írásainkkal. Hiszen az utazás is az értelmes pihenésnek értékes formája. Egyszóval: valami mást, valami újat kíséreltünk meg összeállítani az önök számára. Hogy ez mennyire sikerült, annak elbírálói csakis önök lehetnek. Segítő szándékunk jegyében, kívánunk mindnyájuknak kellemes, hasznos, egészséges, erőt adó szabadságot, jó vakációt. Vissza