Nyár

Előszó

Az orosz polgári értelmiséget, amelynek egy tekintélyes része az 1905 előestéjén együtt érzett a népfelszabadító küzdelemmel, a forradalom leverése után kiábrándulás és ingerült félelem fogta el. Mint annyiszor a vérbe, terrorba fojtott népmegmozdulások után, az akkori Oroszországban is kezdetét vette az "írástudók" árulása, vezeklés a régi hitekért, rokonszenvekért, heveskedésekért. Ez mutatkozott meg az egész közéletben, ezt tükrözte a sajtó, s ennek az árulásnak hullámai öntötték el az irodalmat. A polgári írók "belátták", hogy túlságosan is engedékenyek voltak addig, nyakig belemerültek az "átkos liberalizmusba". S mint ahogy az oly sokszor előfordult már a történelemben, a renegátokból lettek az ellenforradalom ideológiájának leghangosabb szószólói.
Írók és költők, akik azelőtt halálosan megsértődtek volna, ha valaki kétségbe vonja szeretetüket a nép iránt, egyszeriben gyalázni kezdték az orosz népet. S főleg a muzsikot, aki - mint írták - megbízhatatlan sötét erő, ha van benne valami akart és ösztön, akkor az a rablás és a program ösztöne, akarata. Ezt a sötét erőt eloldozni, láncaitól megszabadítani, azért, hogy rögtön a kultúremberek torkának essék? Nem, ezt nem lehet - hirdették újságcikkel és "irodalommal" a kultúrának ezek a finom őrei. Inkább maradjon csak a muzsik olyannak, mint amilyen volt, cár- és uraságtisztelő, hitbuzgó, ikonos, imádkozó pravoszlávnak. Felemeli a fejét? Oda neki! Rohangáljanak csak a kozák paripák és a csendőrlovak, csillogjanak a kivont szablyák, a kultúrát védelmezik ők, barbárságukból béke, kultúra, jólét fakad...
Ezzel a polgári-kispolgári szennyáradattal csak néhányan fordultak szembe a korabeli orosz írók közül. S köztük is leghatározottabban, a szellem és gondolat legteljesebb erejével Gorkij. Leninnel való barátsága, a bolsevikokkal való együttműködése egyáltalán nem lazul az első orosz forradalom bukása után, sőt erősödik. A vereség nem ábrándítja ki, hite, hogy az első forradalom után még hatalmasabb megmozdulás, győzelem következik, még acélosabbá válik. Ez a hit és az orosz nép erkölcsi nagyságába vetett bizalom indítja arra, hogy szépirodalmi művekben ábrázolja; művészileg általánosítsa az 1905-ös forradalom nagy népi, történelmi tapasztalatait. Így születik meg nem sokkal a forradalom után Az anya című regény, az Ellenségek című dráma, majd valamivel később, 1909-ben , a sztolipini reakció kibontakozása a falun játszódó, a muzsikok forradalmi harcát mutató Nyár. Vissza