Növényvédelem 1940. január-december/1941. január-december

Előszó

Ott, ahol szűkiben vannak a fának, terület pedig bőven van, szerte divatos körülárkolni a bekerítésre szánt területet. A jó mély árokból kiásott földet aztán befelé prizmába hányják. Így kívülről egy árok, s közvetlen mellette meredekség áll elé, amely alkotmány úgy, ahogy megvédi a kertet a legeltetett állatok ellen. Külterjes dolog ez. Nagyon térpazarló, mert jó két méter szélességet fog, így sokat elvesz valamely nagyobb kertből. Mégsem fog kimenni a divatból soha, mert van egy igen jó tulajdonsága: semmibe sem kerül a fenntartása.
Az árkok a vízelvezetés miatt is szükségesek sok helyen, így hát alkalmilag két cél szolgálatában is állanak. S a gyepűnek is van más szerepe is, illetve rendeltetése kerítési mivoltán túl. A magaslatára ültetjük a szélfogó fákat és bokrokat. Nos, ezek a bokrok azok, amelyek idővel egy csomó madárnak szállást nyújtanak. És pedig olyan fajoknak, amelyek nem odulakók, s így a madárvédelemnek mostoha gyermekei. A kerti madárvédelemre gondolok, hol a kiakasztott fészekodvakkal gyámolítjuk a cinegéket s a többi odulakó madárnépséget, de nem a poszátákat, vörösbegyet, ökörszemet. Pedig ezek énekük révén talán még közelebb állanak szívünkhöz, mint az odulakó madarak legtöbbje. Kevesebb szó is esik a bokorlakó madarak védelméről, azért gondoltam arra, hogy gyepűkészítő gazdálkodóink figyelmét felhívjam arra, hogy a gyepűt fásítsák és bokrosítsák be jó sűrűn. Azért írok itt gazdálkodókról, mert a hivatásos kertészek, főleg a nagyobb városok közelében - hol a terület drága - kevésbbé fognak gyepűkerítést létesíteni.
A gyepűkerítés bokraira a bokorlakó madarak nagyon is rá vannak utalva. «Céltalan» bokornak a rendezett kertben helye nincs, s így a poszáták közül jó, ha a kis poszáta (Sylvia curtuca) talál benne szállást egy-egy tömöttebb köszméte-bokorban. Ahol se köszméte, se ribizli, ott ezt az untalanul csettegő kis madárkát is nélkülözzük.
Lássuk ezek után a gyepű fáit és bokrait. Mit ültessünk oda és hogyan? Magyar, de legkivált alföldi viszonylatunkban leginkább az akácfa jön elsősorban számításba, a mélyebb fekvésű helyeken jegenye, esetleg az éger, értve az annyira nedves helyeket, ahol már más fa alig él meg. Szép a fenyő ; hasznos ott is némely gyümölcsfa, pl. a meggy, a birs, amelyek tömött ültetés mellett is dúsan teremnek. Mert a lényeg az, hogy a gyepű fáit sűrűn, 2-3 méter távolságra ültessük, főként ha azoknak szélfogó rendeltetésük is van. A fák közeibe aztán mindenféle bokor jöhet, amit éppen a közelben kaphatunk. Galagonya, kökény, szeder stb. Líceum-, iszalag-, vadkomlóval ezek aztán olyan egyveleges sűrűséget alkot idők során, hogy azon ember-állat bajosan tud keresztülhatolni. Ha a bokrokat kellő mennyiségben nincs módunkban beszerezni, akkor elég, ha csak akáccal ültetjük be a gyepűt. Pár év múlva az akácfák között ásóval azok gyökérzetét arasznyi térközökben elvagdaljuk. Az előtörő sarjakat aztán élősövényként kezeljük, metsszük. Nem is kell egészen visszametszeni a sarjakat. Megtörve, oldalt hajtva, egymásba fonva kúszáljuk a helyzetet, oda hordva másünnen - pl. kaszálóról, legelőkről- kiirtott tüskés bokrokat is. Vissza