Növény- és magevők

Előszó

Az állatvilág enciklopédiája áttekinti a ma élő állatok főbb csoportjait és jelentősebb fajait. Mivel szakembergárda írta, a legfrissebb információkat és elképzeléseket tartalmazza az állatok viselkedéséről és fennmaradásuk esélyeiről. Az enciklopédia megvizsgálja, hogyan tükrözi egy-egy állat alakja és megjelenése az életmódját; mérete, színei, táplálkozási és védekezési módszerei milyen módon függnek össze sajátos étrendjével, illetve az adott éghajlattal és élőhellyel; és arra is kitér, miként rombolja szét az ember a természetes ökoszisztémákat, kockára téve számos faj fennmaradását. Az enciklopédiát az állatok testfelépítésük és közös ősöktől való leszármazásuk alapján csoportosítjuk. Így különálló kötetek - vagy kötetcsoportok - szólnak az emlősökről, a madarakról, a hüllőkről és kétéltűekről, a halakról, a rovarokról és így tovább. Ezeken a nagy kategóriákon belül az állatok táplálkozási szokásaik vagy általános életmódjuk szerint sorakoznak fel. Mivel az emlősökről és a madarakról igen sok információ áll rendelkezésünkre, ezért az előbbiknek négy kötetet (Kis növények; Ragadozók; Nagy növényevők; Főemlősök, rovarevők és szilás cetek), az utóbbiakban három kötetet (Vízimadarak; Légi vadászok; Növény- és magevők) szenteltünk.
Ez a kötet - Madarak: Növény- és magevők - többek között a nandukkal, kivikkel, fácánokkal, gyöngytyúkokkal, galambokkal, papagájokkal, kolibrikkel, csonttollú madarakkal, pintyekkel, seregélyekkel és a varjakkal ismerteti meg az olvasót. E madarak többsége valóban növényevő, legalábbis abban az értelemben, hogy növényi anyagok teszik ki táplálékuk legnagyobb részét. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a háromezret, s mindezek több különálló csoportot alkotnak. Az első nagy csoport a röpképtelen - tudományos nevükön lapos szegycsontú - madaraké (Ratitae); ide soroljuk a struccot, az emut és a nandukat. A másodikra a szárnyas vadak tartoznak, köztük a pulykák, a gyöngytyúkok, a fajdok, a fácánok és a fürjek, valamint az ember szempontjából leghasznosabb madár, a házi tyúk, meg a színpompás páva, kalapdísznek való tollaival. Végül a harmadik nagy csoport a veréb alkatú madarak számos faját öleli fel: pintyeket, díszpintyeket, szövőmadarakat, verebeket, seregélyeket, és sármányokat. A növényevő madarak között nem egy különleges táplálkozású és/vagy életmódú faj is akad. A kolibrik jó része például kizárólag nektárt fogyaszt: kivételesen hosszú, hajlott csőrükkel a virágok mélyéről szívják ki az édes nedűt. A madárvilág építőművészei, a szövőmadarak faágakra függesztik pazar, boltozatos fészküket. A különféle papagájok számos faja nagyszerű hangutánzó; még az emberi beszéd utánzására is képesek. A seregélyek életrevalósága viszont egészen másban nyilvánul meg: mindenféle gyümölcsöt, magot elfogyasztanak, de a nektárt és a virágport is szeretik, s veszedelem mezőgazdasági kártevők. A városokban olykor több ezres csapatokban térnek pihenőre a parkok fáin.
Az enciklopédia minden egyes szócikke vagy egyetlen fajjal, vagy egymással közeli rokonságban álló fajok egy csoportjával foglalkozik. A szöveg mindig egy rövid, hangulatkeltő történettel kezdődik, amely kiemel néhányat az állatra jellemző tulajdonságok közül. Ezután részletesen ismerteti az állat testi sajátosságait és képességeit, étrendjét és táplálkozási szokásait, valamint életmódját. Foglalkozik az állat védelmével és az emberhez fűződő viszonyával is. Vissza