Betűművészet

Előszó

E műnek a betű történetéről meg- a betű élet- és lélektanáról szóló első részében - a Grafikai Művészetek Könyvtára második kötetében - többször is szó esett arról, hogy a betű formáját, vonalainak alakulását és általában egész együttes hatását mennyire befolyásolja az írószerszám. Ha az írásnak a történetét lapozgatjuk, a bizonyítékok hosszú sorát találjuk erre: a germánok, a hunok meg az ősmagyarok fába metszették a maguk betűit, s a késnek a nyoma meglátszik ezek mindenik vonalán; az asszírok és a szumírok kőbe vésték az ékekből kombinált írásukat, s a véső munkáját megérezzük e betűk valamennyi csöpp részletecskéjén; a görög meg római őskapitális betűk szintén a véső nyelvén szólanak hozzánk; az egyiptomi, kínai meg japán írásmódokban már az ecset hatását érezzük; a középkor barátbetűi utólérhetetlen dekoratív pompájának pedig a kolostori másolók nádtolla meg lúdtolla volt a világra-nemzője.
Az írószerszám micsodás voltát megérezzük a mai kor minden valamire való betű-kompoziciójában is, rajzoltban, vésettben és nyomtatottban egyaránt; mentől nagyobb tudású művész-ember volt valamely ábécének a megcsinálója: munkájából annál tisztábban és annál kevésbé félreérthetően csendül felénk a szerszám szózata.
Lényegében az írószerszám ezernyi esztendők óta sem változott. Most is vésővel, ecsettel avagy tollal dolgozunk, bárminemű irat megcsinálásáról van is szó. Vissza