Hódmezővásárhely településnéprajza, hagyományos gazdálkodása

Előszó

Jókai Mór a „puszták metropolisaként" aposztrofálta Kecskemétet.1 Valóban, a tágas határral rendelkező patinás mezőváros hatalmas pusztaságot birtokolt a XVII. században, de még a XIX. században is maradt néhány pusztája, amely tekintélyes méretűvé növelte területét. A jeles író - aki abban a mezővárosban joghallgatóskodott -, ha ismerte volna közelebbről Hódmezővásárhelyt, bizonyára rávonatkozóan, még inkább használta volna ezt a megtisztelő jelzőt. Ha a XIX. század végi adatokat vesszük tekintetbe, vagy a XX. század elejit, akkor megállapíthatjuk, hogy Hódmezővásárhely a maga mintegy 132 ezer katasztrális hold nagyságú területével az óriás határú települések sorába tartozik az Alföldön (Debrecen 160, Kecskemét 150 ezer kat. hold).
A közvetlen szomszédságában fekvő Szeged 140 ezres nagyságrenddel alig haladja meg Hódmezővásárhely területét.2 Debrecen és Kecskemét belső határától messze távol is feküdtek puszták, viszont Szegedhez hasonlóan, Hódmezővásárhely abban a szerencsés helyzetben volt, hogy pusztái közvetlenül körbe vették, és a belső és külső határ egységesen összetartozott. így valóságosan is Hódmezővásárhely a puszták „metropolisának" tekinthető. Kutatómunkánkban ennek a tekintélyes mezővárosnak szentelünk különösebb figyelmet. A szűkebb tájban vizsgáljuk a települést, kialakulásának táji és történeti körülményeit. Elsődlegesen is a társadalmi és birtokviszonyokra leszünk tekintettel, hiszen azok alapvetően meghatározták a település szerveződését, a településrendszer kialakulását, az élet kereteit. A településnéprajz kutatási célkitűzése is ez egyben.3 Lehetőség adódik arra, hogy a települési keretek között a gazdálkodásra is figyelemmel legyünk. Annál is inkább, mivel a gazdasági, határhasználati viszonyok döntően meghatározták a településrendszer kialakulását. Hódmezővásárhely abban a szerencsés helyzetben van, hogy tekintélyes szakirodalmat mondhat magáénak. Ennek részletezésével azonban nem kívánunk foglalkozni.4 Témánkat illetően kiemelten fontos Nagy Gyula munkássága, aki a vásárhelyi Puszta földművelését és állattartását kutatta és dolgozta fel.5 Számos kutatás eredményét őrzi az Ethnológiai Adattár (Balassa Iván, Filep Antal, Boross Marietta, Nagy Endre), amelyek fontos adalékul szolgálnak munkánk megírásához.6 A munka szervesen kapcsolódik az Arany János Múzeum által 2000-ben, Nagykőrösön rendezett „Az Alföld gazdálkodása" (földművelés) című, interdiszciplináris konferenciához, illetve az azonos címmel megjelent tanulmánykötethez. Vissza