Novák István építész

Előszó

Örömmel nézek a közelgő kiállítás elé. A kiállító Novák István építész Szegeden él, alkot és egyben Szeged város főépítésze. Mint a MESZ kiállítási Bizottság vezetője illetve titkára, úgy érzem és hiszem, hogy kötelességem szülővárosom előtt e kis katalógussal főhajtásom megtenni. Különösen örülök annak, hogy Novák István főépítész munkássága és odafigyelése egyértelműen és szemmel láthatóan leolvasható Szeged belvárosának és külvárosának alakulásában. A város egyszerűen gyönyörű, az újonnan elkészült épületek azt a bizonyos tipikus szegedi illetve alföldi léptéket viselik magukon és ötvenéves fejjel ha Szegedre látogatok, ugyanazt a gyermekkori élményt és varázst közvetítik az utcák, az épületek, azaz amit gyermekkoromban hatéves fejjel elraktároztam gyermekfejjel emlékeimben, kedves, nem sietős mosolygós emberek, akik udvariasak, tartással segítőkészek, az utcák csodálatosan tiszták, mindenütt virágok, virágok és fű... A régi tégla járdaburkolatok eltűntek, de mégis megmaradt a varázs és ezt a varázst a régi és újonnan épült házak, irodák harmóniája, a jelen és a múlt lehelet finom illeszkedése, toleranciája, az arányok, a színek jelentenek. A Dóm közelében felállított csodálatos Melocco szoborcsoport, a tisztelet a város előtt, a régen meghalt építészek előtt, a Kárász utca újonnan épített gyönyörű lefedett vásárló passzázsai, az egyetemisták, cukrászdák..., ezekre úgy érzem, Novák István építész nemcsak kívülről, hanem belülről is odafigyel. A rendek által visszakapott templomok, kolostorok újbóli életre keltése számára, úgy érzem, nem a munkája, hanem a hitvallása. Amikor körbevitt személyes találkozásunk alkalmával a városban, szokatlan szeretettel beszélt a Városról, de sohasem egyes szám első személyben. A beszélgetés során egy rossz szót nem ejtett építész kollégáiról, a másként építkezőkről, visszásságokról, hanem csakis a pozitív és konstruktív véleményét fejtette ki a dolgokról és a városról. Én, aki Szentendrén a művészetek városában élek, megdöbbentem azon, hogy ő Szegeden nemcsak beszél, az építészet és képzőművészet kapcsolatáról, hanem gyakorolja és gyakoroltatja a városatyákkal a mecenatúrát, és azt az odalátogató a saját szemével láthatja. Bárcsak minden városban lennének Novák Istvánhoz hasonló építészek! Azt hiszem, amit ö tesz az építészetért, az építészet elismeréséért (szegedi rokonaimtól tudom, hogy az ott élők abszolút örömmel és elismerően beszélnek arról, ami Szegeden az építkezések berkeiben történik, azzal azonosulnak) PÉLDAÉRTÉKŰ! Kívánok a minden tekintetben sikeres építésznek további töretlen alkotói kedvet, erőt, egészséget, s ezúton is megköszönöm feleségének Ildikó asszonynak mindenkori igazi szegedi szívélyességét! Kívánok a Mesternek kicsit megkésve a 60. születésnapján boldog születésnapot! Vissza