Novák András és Pataki Ferenc festőművészek műveiből rendezett kiállítás

Előszó

Két, Szegeden élő festőművész műveiből rendezett gyűjteményes jellegű kiállítást mutat be a Kiskun Múzeum a múzeumi hónap időszakában.
A lakóhely időnként művekben is tetten érhető inspiráló hatását hiába tagadnánk, mégsem volna találó, ha ilyen ismeretek alapján csupán „szegedi" művészekként fogadnánk őket. (Részben azért sem volna szerencsés ez a leszűkítés, mert Novák András legtöbb műve a Kecskeméti Művésztelepen született, s Pataki Ferenc tágabb horizontú programja is ellentmondana a földrajzi határral megvont leszűkítő minősítésnek.) A „fiatal" jelző használata sem szerencsés, mert bár életkoruk szerint mindketten fiatal alkotók - Pataki Ferenc 1966-ban, Novák András 1962-ben fejezte be főiskolai tanulmányait -, önálló kiállításaik megérdemelt sikerével már túllépték az ígéret-érték, az indulás művekkel mérhető határát. Művészek tehát, akik a keresett rokonítás hangsúlya nélkül vállalták az összehasonlításra is alkalmas közös bemutatkozást. Műveikkel állnak helyt önmagukért, s olykor-olykor - éppen a legjobb műveikben - helyettünk is, a művészet új törekvésekben is örök érvényű hivatását teljesítve.
Programjuk tehát nemcsak az övék; az igazság keresése, az ember és a környező világ kapcsolatának gazdag látomás-erejű, jövőbe is tekintő megidézése mindannyiunk vágyát teljesíti vagy legalább is segíti teljesíteni.
Ha e törekvésüket megértjük - akár birkózva a modern képi kifejezés új többletéért -, a művek kapcsolatával, együtt-látásával, csakúgy mint egy-egy modern verssor értelmi hangsúlyának megfejtésével, könnyebben jutunk el a műértő felfedezés igazi öröméhez.
FAZEKAS ISTVÁN Vissza