Fülszöveg
¦i i I I ¦ i ! ',
, ' 'I ' ' I ' ¦ ,
I I;.!
ii
¦ ! i' í,':'i 'i : -t"', í'i ii
I • ' . I .',' I ' i I fi , . .
I '
¦ 'I ¦ I I I' ¦ , i ¦ Vi. ¦ ¦
' VI I ''
I i
i l.'li'j,' ii I I : ' I ; I ! ' ^ ;
. ! ' i i
( ¦ ! I \, I,
.1 ^ í
(
; I ¦
! ' I I'
„Egy éjszaka müncheni hotelszobámban álmadanul forgolódtam. Kutyaugatást hallottam. Még egyetlen kutyát sem hallottam ilyen borzalmasan ugatni. Csakis fekete kutya lehetett. Ó volt a Gonosz. Harcra keltem vele. A lelkemért harcoltam. Ezen az éjszakán rettegésemben szétharaptam az ágypárnát. Ezen az éjszakán tudtam meg, hogy gyilkos vagyok. Ezért kell magamat megölnöm!" - Ottó Weininger (1880-1903) szavai ezek, akinek nevét egyeden életében megjelent kötete, a híres-hírhedt JVíw és jellem, illetve a nem sokkal műve megjelenése után, aUg több mint huszonhárom évesen elkövetett öngyilkossága tette ismertté. Könyvét és személyét máig kárhoztatják: tanulmányok tucatjai elemzik antifeminizmusát — vagy...
Tovább
Fülszöveg
¦i i I I ¦ i ! ',
, ' 'I ' ' I ' ¦ ,
I I;.!
ii
¦ ! i' í,':'i 'i : -t"', í'i ii
I • ' . I .',' I ' i I fi , . .
I '
¦ 'I ¦ I I I' ¦ , i ¦ Vi. ¦ ¦
' VI I ''
I i
i l.'li'j,' ii I I : ' I ; I ! ' ^ ;
. ! ' i i
( ¦ ! I \, I,
.1 ^ í
(
; I ¦
! ' I I'
„Egy éjszaka müncheni hotelszobámban álmadanul forgolódtam. Kutyaugatást hallottam. Még egyetlen kutyát sem hallottam ilyen borzalmasan ugatni. Csakis fekete kutya lehetett. Ó volt a Gonosz. Harcra keltem vele. A lelkemért harcoltam. Ezen az éjszakán rettegésemben szétharaptam az ágypárnát. Ezen az éjszakán tudtam meg, hogy gyilkos vagyok. Ezért kell magamat megölnöm!" - Ottó Weininger (1880-1903) szavai ezek, akinek nevét egyeden életében megjelent kötete, a híres-hírhedt JVíw és jellem, illetve a nem sokkal műve megjelenése után, aUg több mint huszonhárom évesen elkövetett öngyilkossága tette ismertté. Könyvét és személyét máig kárhoztatják: tanulmányok tucatjai elemzik antifeminizmusát — vagy egyenesen „nőgyűlöletét" -, Theodor Lessing zsidó filozófus pedig többek között az ő jellemrajzából kiindulva alkotta meg a „zsidó öngyűlölet" fogalmát. Mégis, ellenfeleinél csak csodálói voltak többen, akik közül sokan egész gondolkodásukat meghatározó élményként számoltak be a művével, és azzal együtt persze a halála köré kerített, az egykori barátok által gondosan ápolt legendáriummal való találkozásról.
így vagy úgy, Weininger, a bámulatos műveltségű, számos nyelven olvasó fiatalember - Jean Améry szavaival - „szellemtörténeti mítosszá" vált, a bécsi századvég megkerülheteden figurájává. Egy sajátos korszellem gyermeke ő — vagy még inkább megteremtője, hiszen felsorolni is nehéz volna, hány író, művész, gondolkodó nyilatkozott róla elismeréssel. Szerteágazó irodalom- és eszmetörténeti hatását máig kutatják: Wittgen-
www.qadmon.hu
stein közismerten rajongott érte, de egyesek szerint Elias Canetti is róla mintázta Káprá^t című regényének főhősét, ráadásul a Freud és Fiiess közötti szakítás előidézőjeként a pszicho-anaKzis szövevényes történetének szintén egyik elfeledett, bár korántsem jelentéktelen szereplője. Egy biztos: csaknem száz éve egyetlen sora sem jelent meg magyarul.
De ki volt Weininger, emherí — teszi fel a kérdést Artúr Gerber, e kötet eredeti közreadója, Weininger egyik legbizalmasabb barátja, aki csak tizenhat évvel Weininger halála után adta ki a hagyatékban őrzött, nehezen megfejthető gyorsírással rótt, aforisztikus feljegyzéseket tartalmazó Notes^, a hozzá írt Weininger-leveleket, és Weininger egyik neves elvbarátjának, August Strindberg-nek két megkésett levelét. Reményeink szerint kötetünk — amelyet annak a Hernádi Miklósnak a fordításában közlünk, aki hat évig kutatta az életművet - segít választ találni Gerber kérdésére, és arra, miféle kínok, milyen, az életművében fordulópontot jelentő gondolatok gyötörték közvetienül az öngyilkossága előtt Weiningert, ezt az okkal-joggal kritizált, de gyakran félreértett - jóllehet valóban nyugtalanító — filozófust.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal