Fülszöveg
A világ tragikomikus; tragikus azért, mert el fog pusztulni, komikus azért, mert még mindig nem pusztult el írta valahol Kirkegaard. Ennek a „halasztott katasztrófizmusnak" az állapotát igyekszik leképezni, megjeleníteni verseiben Tóth Imre. Alapvetően elfogadja a Hamvas Béla-i létromlás/létrontás szemléletét, mely az Aranykortól, a „száműzött istenek" időszakán át , tart a mai „tízezer sebből vérző" jelenig. Ebben a ' világban „A rombolás erői készülődnek", „Késik az eljövetel/lassan hatni kezd a méreg", s hiába keressük a „messiás lábnyomait".
A reménytelenség és kilátástalanság fokozatai tárulnak fel előttünk, ám a „spirituális" megváltás némi halvány reménye, esélye is fel-feldereng.., Azonban a remélt „az arany beavatás várat magára", s „elmarad az alkímiai menyegző". Ebben a dermesztő szituációban az egyén mit tehet? Menekül, védekezik, a megsemmisült „halhatatlanok kertjébe emigrálna..." „..romló időben rejtőzik a szellem..." írja a költő a Duplikáció című versében. Ám...
Tovább
Fülszöveg
A világ tragikomikus; tragikus azért, mert el fog pusztulni, komikus azért, mert még mindig nem pusztult el írta valahol Kirkegaard. Ennek a „halasztott katasztrófizmusnak" az állapotát igyekszik leképezni, megjeleníteni verseiben Tóth Imre. Alapvetően elfogadja a Hamvas Béla-i létromlás/létrontás szemléletét, mely az Aranykortól, a „száműzött istenek" időszakán át , tart a mai „tízezer sebből vérző" jelenig. Ebben a ' világban „A rombolás erői készülődnek", „Késik az eljövetel/lassan hatni kezd a méreg", s hiába keressük a „messiás lábnyomait".
A reménytelenség és kilátástalanság fokozatai tárulnak fel előttünk, ám a „spirituális" megváltás némi halvány reménye, esélye is fel-feldereng.., Azonban a remélt „az arany beavatás várat magára", s „elmarad az alkímiai menyegző". Ebben a dermesztő szituációban az egyén mit tehet? Menekül, védekezik, a megsemmisült „halhatatlanok kertjébe emigrálna..." „..romló időben rejtőzik a szellem..." írja a költő a Duplikáció című versében. Ám ebben a rejtőzködésben is (át)lát; látja a felszín alatti erők, a jó és gonosz készülődését a végső leszámolásra. Mert előbb-utóbb megtörténik a nagy megmérettetés, „A Dékánok előtt", s „Annak jó, ki nem születik,/ mert többé már nem születhet meg soha..." Jóslatok, próféciák, víziók sorjáznak, remek metaforák köntösében, s az (ön)bíztatás: „Ideje famulusból mesterré változnom" megerősítést nyer/het: Tóth Imre ennek az ezoterikus költőiségnek igazi mestere, poétája. Műveiben a lélek titkos, titokzatos, ősidőkből eredő sejtelmei és a megszenvedett tudás válik magasrendű költészetté. Igaz, nem könnyű hozzáférkőzni ezekhez a szövegekhez, de aki vállalja a kockázatot, az elmélyüléssel járó fáradságot, különleges szellemi izgalmakhoz, élményekhez juthat. A végzetes kilépés című versében írja:
„felfénylik a nem léttel határos város
messziről látszik a semmiből
gyors hajók szállnak a szélben
állj félre idő
a kapu már nyitva áll"
Igen. a „ kapu nyitva áll", az olvasó beléphet egy különös atmoszférájú világba, ahol a létezés spirituális dimenzióit pillanthatja meg.
Péntek Imre
Vissza